Rohan az idő, észre sem vesszük. Emberek jönnek, mennek az életünkben. Kinek így, kinek úgy mondunk búcsút. Sok ember van, aki bár elment, mégis annyira közel érzem a szívemhez, mintha még ma is ismerném, ma is itt lenne velem. 

Nem akarom elhinni, hogy ma 6 éve, hogy egy reggelen megszólalt a telefon, elmentél. Egy napja sem volt, hogy hazaértünk tőled. Elmentünk, ott voltunk nálad, veled, fogtuk a kezed, beszéltünk hozzád. Ha könnyeimmel erőt adhattam volna neked a folytatáshoz akkor még most is itt lennél velünk. De te nem akartad. 

Azt mondják, emberek addig élnek, míg emlékeznek rájuk. Ha behunyom a szemem, akkor még ma is látlak. Sétálsz le a gyönyörű kertedbe, egyik kezedben egy darab kenyérrel, másikban a bicska és egy darabka szalonna. Visszafordulsz és integetsz. Lábadnál Sajó, drága kiskutyád.  

Jó nagyapa voltál, az unokáid mai napig emlegetnek, emlékeznek rád. Hálás vagyok Istennek, hogy te neveltél fel, vigyáztál rám a nem könnyű utamon. Hálás vagyok, hogy szeretted a férjemet, imádtad a gyermekeimet.

Szeretném hinni, hogy ma is föntről vigyázol rám, ránk akiknek a szívében tovább élsz. Lábad mellett Sajó boldogan ugrál, hisz veled lehet most már örökre … 

Hiányzol, nagyon hiányzol … ❤ ❤ ❤ 😥 

A sír csak üres doboz.
Akit szeretek él az emlékezetemben,
egy széthajtogatott zsebkendőből
felszálló illatban, egy hangsúlyban,
mely váratlanul eszembe jut
és egy hosszú percre belefeledkezem,
míg lehajtom fejem …

Danielle Steel