Ki lettem okítva, bizony! Egy ismerősöm által. Még régebben. Most viszont betelt a pohár nála, kész vége. Nem like-oltam eleget a bejegyzéseit. ???

Már hónapokkal ezelőtt felhívta a figyelmemet, hogy egyes bejegyzéseit nem kellő gyorsasággal és figyelemmel helyeslem. Elmagyarázta, hogy lehet nem látom a bejegyzéseit, de akkor minden este amikor a facebook-on fenn vagyok, akkor írjam be a nevét és nézzem meg miket tett ki az oldalára. Öööö, jó, majd … izé, majd ha akarom, gondoltam magamban. És én töredelmesen bevallom, hogy továbbra is csak akkor kattintottam oda ha eszembe jutott, ha láttam valamit tőle, nem pedig rendeltetésszerűen, mindig!

De most aztán megkaptam a magamét! Hát így jártam! Törölt még az ismerősei közül is, így nem fogja már olvasni ezt a posztot sem. Persze csak ha direkt ide kattint. 😛 

Sosem voltam egy számon tartós fajta, nem számolgattam a like-kot sem itt sem a facebook-on (na jó, ez nem igaz, mert tegnap este felhívtam Gyuszi figyelmét, hogy a goldis oldalon milyen sokan felköszöntötték Charlie-t, dehát vállalom, gyenge voltam na). De!!! A múltkori számonkérés után bizony, bevallom őszintén, hogy megnéztem vajon e hölgy aki annyira, de annyira szeret engem és issza minden szavamat, nos ez a hölgy vajon hányszor kattintott a like gombra, vagy szólt hozzá az én dolgaimhoz. Nos, így utólag ő nyert, mert ha lehet valaki közönyös, akkor ő az volt az én dolgaim után. Bár tudom, a facebook az én bejegyzéseimtől és megosztásaimtól hangos, és füvet-fát megosztok ha kell, ha nem és órákig csak azokat kellett volna olvasnia. Nem, nem így van, azt hiszem. Remélem. Mondjátok meg ti. 

Gondolkodtam. Mi van? És én? Én hol vagyok? Sokszor én is azt hiszem, hogy a közeli barátok sem olvassák egyetlen sorom sem, mert semmi visszajelzés. Aztán beszélünk és mondják de. Tudják mi van velünk, merre haladunk. Jól esne-e visszajelzés néha? Igen, bizonyára. Ennyi. De nem ömlengek a közösségi oldalon, megpróbálom nem osztani az észt (nekem sincs sok, vigyázok rá), nem manipulálok másokat és ritkán van az is ha be-beszólok. Mint most? Ja, mint most. 

Szóval akkor mindenki döntse már el, kell az a lüke like, vagy nem? És döntse el mindenki maga, hogy kellek-e vagy nem. Én nem fogok, mondom senki ne várja, hogy nyalizni fogok bárki ismeretségéért vagy barátságáért. Már régen rossz akkor, ha erre van szükség. Én, én vagyok!!! Hibáimmal és érdemeimmel együtt, vállalom, enyémek. 🙂

Be is zárhatnám az oldalamat. Bevallom megfordult a fejembe néhányszor, ilyenkor is. De aztán eszembe jut mennyi embert kaptam a facebook-tól, akikért nagyon hálás vagyok, hát nem és nem és nem! Ez viszont már egy másik történet lesz! 😀 😛