Berobogtunk, én vágtáztam Katinkához. Katinka mutatja, hogy ott a konyhában. Berohanok, sehol semmi!!! Majd mögöttem szétnyílik a nappalit elzáró függöny és én meg csak ott álltam, potyogtak a könnyeim. Egy pillanatig azt hittem összeesek, fogalmam sincs hogy került le rólam a kabát és hogy kerültem be a szobába. 

Ott volt mindenki, értitek? Mindenki, aki szívemnek kedves. Akár merre néztem, mindenhonnan mosolygó barátok néztek rám. Pedig tudom mindenki rohan, dolga van, örül a hétvégének, a családnak, pihen, de akkor ott voltak csak az én kedvemért, hogy nekem örömet szerezzenek.  ❤

Valahogy bekerültem a szobába, mindenkit megöleltem talán százszor is. Ildikóék eljöttek Németországból, hogy velem örüljenek! ❤ Viktorék a gyerekekkel, mind ott voltak! ❤ Jancsika, drága Jancsika is időt szakított rám! ❤ Katika nagyon szereti a családját, örül ha velük lehet, de erre az estére szabaddá tette magát! ❤ És hát a két szívem csücske, Ági és Gabi, mindenkori terheim cipelésében segítőim, támaszaim. ❤ És a kis családom, majdnem nyolcan, mert sajnos Vincent beteg lett, és Katinka inkább megkérte menjen el, nehogy valaki elkapjon tőle valami vírust (aranyosnak még erre is volt figyelme), így heten Axel-lel együtt. 

Már előre izgultak, vajon mit fogok szólni? 🙂

Süttek-főztek, mindenki hozott valami finomságot:

Az én drága férjecském is kilépett a saját kis árnyékából. Tény és való, nem egy nagy szervező, ő mindenben benne van, meg  jön, meg teszi amit kell, de csináljam én, majd ő csak ott lesz. De most már hónapok óta figyelt!!! ❤ Nem is akárhogy, és nem is akármit! ❤ 

Egyszer mutattam neki egy ékszert, amelyre rá lehet vésetni azoknak a nevét, akik az ember szívéhez a legközelebb állnak. Nagyot dobbant a szívem:

Ezt kaptam tőle, teljesen el voltam hűlve, ilyet még soha nem csinált, nem vicc!!! ❤

A barátaimtól pedig kaptam a kismadaraimnak egy óriási kalitkát. Mivel pont január 1-én született 9 kismadár, ezért Gyuszi azt ajánlotta, hogy vegyenek egy gurítható palotát a csiripeknek, attól jobban most úgysem örülnék semminek. Ha már ennyi baba született, kell a ház. 🙂 Ők szerettek volna venni az új lakásunkba valamit, de ez így teljesen jó, hiszen a tollasnépség ott lesz, és nézzétek csak, megmutatom milyen klassz kis palota, nyáron kint lehetnek, télen meg bent:

Ajándék bontogatás után pedig egy nagyon kellemes, mosolygós, szép estében volt részünk:

Mint kiderült tanulás nem volt, díszítették Katinka lakását már délután mind a négyen, Barnusom is, csak ő nincs a képen, közben Esztikém egész nap sütött-főzött is:

Éjszaka bizony nem akaródzott elmenni senkinek, csak menni kellett, többen messze laktak. 

Én nagyon szerencsés ember vagyok! Már akkor elmondhatnám ezt, ha csak itt lettek volna és mind együtt vagyunk egy kicsit, megállunk ebben az őrült, rohanó világban. Megállunk, hogy kiélvezzük a pillanatot, hogy elmondhassuk egymásnak milyen jó, hogy van a másik. 

Én nagyon szerencsés ember vagyok! Csodálatos a családom, akik körülvesznek, akik figyelnek rám, akik szeretnek. Mindannyian büszkék voltunk Gyuszira, hogy ezt így össze akarta, és tudta hozni. Nem is tudom mivel érdemeltem ki a szeretetét? Néha úgy érzem még mindig, hogy egyre jobban szeretem. De lehet még ezt fokozni? ❤

És én nagyon szerencsés ember vagyok! Ide jöttem ebbe az idegen országba. Nem volt senkim csak a kis családom. Sokáig volt ez így. Aztán jöttek emberek, ők találtak rám, vagy én rájuk? Már nem is tudom. De az élet egymás mellé sodort minket. Ők a barátaim!Ők azok akikre (Gabóka szavaival élve) bármikor számíthatok, számíthatunk. Nincs olyan amit ne kérhetnénk egymástól. Valahogy, így vagy úgy, de megoldjuk. Nem vagyunk itt egyedül! Ebben a rohanó, kíméletlen világban ez óriási kincs! A köszönöm szó kevés és semmit nem  mond el. Talán a hála igen, hálás vagyok értetek! ❤