Ma 50 éves lettem. Hirtelen nem is tudom, hogy hogyan is érezzem magam? Egyáltalán valamit éreznem kellene? Öregszem,  hát ez van.  😀

Elgondolkodtam ezen az 50 éven. Mi végre születtem erre a világra? Sokáig, nagyon sokáig nem tudtam, nem értettem. Akkor kezdtem kapiskálni valamit, amikor Gyuszi felesége lettem. Aztán kezdtem már érteni is, amikor megszülettek a gyerekeim. Ma már tudom, miattuk születtem erre a világra!

Azt nem tudom, de reménykedem benne, hogy jobb felesége nem lett volna az én férjemnek, de a gyerekeim nem lennének, ha én sem lennék. Hát egyszerű a képlet, vagyok, hogy ők lehessenek.  ❤  Van két gyönyörű, okos, sikeres lányom! Örömöt hoznak az életembe, a szívembe. Épp az imént, két perc különbséggel hívtak fel. Először Katinka, majd már mosolyogva nyúltam a telefon felé, mert Esztike hívott. Mondtam is neki, ő meg, hogy látszik egyszerre gondoltak rám.  🙂  ❤ Ahogy Gyuszi szokta mondani egyszerre dobbant a szívünk.  ❤  És van két drága fiacskám is! Semmi pénzért nem adnám őket! Dávid példamutatóan készül az első vizsgáira, az eddigi dolgozatai remekül sikerültek, sőt!!! Barnusom meg lassan megtanulja, hogy felemelt fejjel menjen tovább az akadályok ellenére! Mert hat a szeretet, a sok beszéd, a meggyőzés, hogy nem lesz baj!  Hogy a csudába ne lennék mind a négy kincsemre büszke???! 

De legbüszkébb a férjemre vagyok! Néha beszélgetünk arról, hogy honnan is jöttünk, egy kicsiny faluból. Soha nem szabadna elfelejtenie az embernek a gyökereit. Örülök, hogy emberek tudtunk maradni, a büszkeség és rátartiság nem vette el az eszünket mint oly sokaknak. Küzdöttünk egymással, egymásért. 14 éves korunk óta vagyunk együtt! Sok lemondásban, keserűségben, de annál több örömben volt részünk, hiszen valami vitt minket előre, itt vagyunk. Büszke vagyok a férjemre, mert senki hátán nem mászott fel, senki nem nyomta előre, nem voltak ismeretségei, mégis elérte azt a helyet ahol most van. Egy kicsit talán ebbe én is benne vagyok. 🙂

Mit csinálnék másképp ha újra kezdhetném? A keretek adottak voltak most is, melyek beárnyékolták és beárnyékolják egész életünket, ezzel nem lehet mit kezdeni. Épp e miatt talán minden ugyan így történne. A lényeg azt hiszem ugyan ez lenne. Szeretettel, együtt, előre. Talán a gyerekeimre még több időt fordítanék, talán ezt másképp csinálnám, bár nem tudom, hogy lenne-e hozzá több erőm. De biztos megpróbálnám, hogy még könnyebb életük lehessen. Viszont ez a hajó elment, ebből a mostaniból kell kihoznunk a legtöbbet. Szeretettel, együtt, előre. 

Esztikém azt kívánta, hogy még egy ötvenet. Azt hiszem nem szeretném. Néha most is úgy érzem, hogy már túl sok dolgot megéltem ennyi idő alatt is. Néha elfárad a lelkem. De addig, amíg ezek az emberek vesznek körül akik miatt meg kellett születnem, addig megyünk tovább. Talán lassabban, talán békésebben. Hát csattogjunk be a következő 50-be … szeretettel, együtt, előre ❤ ❤ ❤ ❤ ❤ ❤