Már nagyok a gyerekek! Sajnos nagyon gyorsan felnőttek, már Barnus is 17 éves lesz februárban. De nekünk ők mindig a gyerekeink lesznek, és mást fogok látni ha rájuk nézek nem azt amit a barátok, ismerősök, idegenek. Még szép! 🙂 

Múlt héten Esztike ücsörgött a konyhában, én főztem. Közben megkérdezi csak úgy mellékesen, hogy még mindig jön a Télapó?  Ránézek csodálkozó szemekkel, hogy hát miért ne jönne? Nekem eszembe sem jutott, hogy ne jöjjön! Megnyugtattuk Gyuszival, hogy ne aggódjon, jönni fog! 🙂 Gyuszi utána mesélte, hogy látnom kellett volna a mosolyt az arcán, ahogy halkan mondta: Yessss. ❤

Most az volt a meglepi, hogy teletömtük a csomagokat magyar édességekkel. Igazából valaki felvehette volna a sikítozást, ahogy belenyúltak a csomiba és kihúztak egy-egy rég nem látott finomságot, és azt a boldogságot. Persze volt aki egyből elkezdte befelé dörgölni és jó hangosan mondta, hogy nyamiiii. ❤

Az est fénypontja az volt, amikor figyelmeztettem őket, hogy az adventi naptárat még nem is nézték!
– Hát abban is van valami?
– Miért nem lenne? Minden évben van benne valami!
Arra is rárontottak. És Gyuszival könnyes szemmel néztük a mi négy felnőtt gyerekünket, ahogy nevetve, kacagva kutyultak az adventi naptárban. Gyuszi mondta is, hogy ez mindennél többet ért! Igen, mindennél, nekünk ezt az örömöt és boldogságot hozta a Télapó! Köszönjük Télapó, még nagyon sok ilyet kérünk szépen! ❤