Reggel látszott, hogy itt bizony jó hideg volt éjszaka, minden tiszta dér, viszont a napocska sütött amennyire csak lehetett egy ilyen téli reggelen. Melegedni nem nagyon melegedett a levegő, csak ott olvadt a fehérség ahol a nap sütötte, a többi deres maradt egész nap.

Annyira szép idő volt, mondtam is a fiuknak, hogy ebéd után menjünk el sétálni a négy kutyussal. Még soha nem mentünk el velük négyükkel sehová. La Hulp itt van nem messze, egy gyönyörű kastély és körülötte szépen gondozott rétek, erdő. 

Először, hogy hideg van, meg ne már, nincs kedvem. Most nagyon határozott voltam, DE, megyünk! Így aztán bedobáltuk a kutyukat és a gyerekeket és átgurultunk. 🙂

Csodás idő volt még mindig, szikrázott a napsütés a deres tájon, de nagyon hideg volt a levegő. Nem baj, a tiszta, friss levegő senkinek nem árt meg, az tuti!!!

Először csak pórázon sétikáltunk, de nem fértek a bőrükbe. 🙂 Egy nagyobb részen nem járt senki, oda felmentünk és elengedtük őket. Azt a boldogságot!!! 🙂 Nézzétek csak:

Taszikát féltettem, mert már teljesen süket, aggódtam, hogy nem hallja ha szólunk. De ő is tudja ezt, látszott, sokkal figyelmesebb volt mint máskor, hiszen régebben ment amerre látott, csak behívásra jött vissza hozzánk. Most nem ment el a többiektől, velük együtt nyargalászott, vigyorgott. 🙂 ❤

Jack! Fantasztikus ez a kiskutya! 🙂 Talán emlékeztek, egy éve már a műtétre készültünk, fájdalmas lábacskáival lépegetett, nem volt farokcsóválás, csak kínlódás és sírás. A műtét előtt már mi is sokszor vele sírtunk, rohamosan romlott az állapota. Mára ez már a múlté!!! Jack boldog, felhőtlen falka életét éli. Tünemény kis kutya, nagyon szeretjük és hálásak vagyunk, hogy hozzánk került, velünk lehet! Igazából ő nem is westie hanem goldi, erről totálisan meg is van győződve. 😀

Na, és hát így szalad a drága 1 évvel a műtét után, ezért aztán bárkinek tudom ajánlani. Nagy dolog, mi rettenetesen féltünk, Barnus óriási volt, hiszen két hétig éjjel-nappal ott volt, vigyázott rá, etette, itatta, óvta mindentől. Az első három nap az rémálom volt a műtét után, de aztán napról napra jobban lett, együtt ügyeskedtek, erősödtek, és mára egy boldog kiskutya gazdija, aki nagyon sok örömöt és boldogságot szerez neki, aki hűséges és soha nem hagyja el, mosolyt csal az arcára. ❤

Óriásit sétáltunk az erdőben! 🙂 Végül úgy döntöttünk, hogy póráz nélkül, hiszen elvileg otthon, egyesével jól működik a behívás, lássuk élőben mint megy. És én olyan, de olyan büszke vagyok a három fiúra, hiszen nagyszerű gazdi mind!!! ❤ Ez a négy kutyus mint a jól nevelt drágaságok, első szóra jöttek, figyeltek, csinálták amit kellett, kedvesek voltak mindenkihez, emberhez, másik kutyushoz egyaránt. 

Egyértelmű, hogy Charlie a falkavezér. Pár éve még Tasso lett volna, de ma már nem, hiszen lassan januárban 16 éves lesz a drágám. Charlie és Sam egymáshoz paszirozódva szaladt nagyon sokszor, a kicsi Jack loholt utánuk, végén pedig Taszika nyargalt. Elég volt Charlie-nak szólni, ő azonnal meg is fordult, vele az egész banda, és vissza. Komolyan mondom, csodálatosak ezek a drága kutyák! Volt, hogy Taszikát egy-egy szag elcsalta, mondtuk Charlie-nak, hogy hozza vissza az öreget, már ment is érte. Mindig össze szedték egymást, együtt voltak ők négyen. Látszik, hogy szeretik egymást, ők együtt egy nagy család, ahol mindenkinek meg van a helye és a helyén jól is érzi magát. 

Meg is beszéltük, ha Barnus bírja, és ilyen szép tiszta idő lesz, akkor el is fogunk menni mindig velük, vannak itt a környéken még olyan helyek ahol el lehet őket engedni, belátható a tér, mi is tudunk lassan sétálni ők meg kiugribugrálhatják magukat. 

Most itt durmol mindenki, jól kifáradtak. Jack-et be kellett dugni egy jó meleg takaróba, mert tiszta víz volt, de nem nagyon bánta akkor a futkározást, most meg a jó meleg takarót. 

Milyen jó, hogy nem kell az embernek semmi érték, semmi kincs, semmi óriási és világrengető dolog, csak az veszi körül amit ő alkotott, tett olyanná amilyen és örülni tud neki, boldogságot okoz. Békesség van egy kicsit a világban, a lélekben, jó ez nagyon! ❤ ❤ ❤