Nem tudok mit írni, nem akarok itt keseregni, nem kenyerem, hogy sajnáltassam magam, magunkat. 

Barnus már hónapok óta nem tud elmenni iskolába, jó ha egy-egy napot kibír. Mindenféle vírust összeszed pár óra alatt, az immunrendszere a padló alatt, a gyengeségtől leginkább szédeleg, hányingere van, fáj a feje. Nem nagyon akar enni sem, amitől külön kétségbe tudnék esni. Nagyon rossz kedve van sokszor. Már elege van az orvosokból, de muszáj menni, mert tuti, hogy valami nem ok ott benn, valami fenn tartja nála ezt az állapotot. 

Sajnos az iskolába be kellett mennünk, mert valahogy olyan furán alakultak a dolgok, mint utóbb kiderült nem csak nekünk tűnik furának, az igazgatónak is. 😦 Ami újból csak elkeserítő, csak úgy emberi alapokon. 😦 De egyelőre erről nem akarok írni, meglátom mi fog történni. Várom! 😦 Sajnos, hogy a bajok ellenére még ezzel is meg kell küzdenünk. Nagyon elkeserítő! 😦

Szóval nem akarok keseregni, annyira nem rám vall, de azt hiszem szétrobbanok már a tehetetlen dühtől. 😦 Hétfőn megyünk az orvosunkhoz megint, újra, meg két hét múlva, meg ki tudja még mikor. 😦 De igazából nem bánom, csak legyen már valami!!!