Gyuszi már hónapokkal ezelőtt megvette a londoni vonat jegyeket. Később kiderült mikor lesz szabin, végül össze tudtuk állitani, hogy ki hová és mikor menjen úgy, hogy a kutyusokkal mindig itthon legyen valaki. (Sajnos Taszikát nem lehet már itt hagyni, öregecske a lelkem, két óránként ki kell engedni pipilni az öreg urat.) Ekkor derült ki, hogy csütörtökön éjszaka hazaérünk, pénteken kell mindent összekészíteni és szombat hajnalban indulunk haza a szülőkhöz, levezetve 1600 km-t. Már előre gondoltam, hogy na ezt szép lesz összehozni!

Hazaértünk csütörtök éjfélkor, meg volt az örömködés, bújás, pusziosztás, mesélés ezerrel. Beájultunk az ágyba valamikor. Reggel Artu ébresztett, hiszen 8 órára van beprogramozva, én meg ki az ágyból, mosás-vasalás az első. Aztán szép sorban minden, a teendők nem nagyon fogytak, az órák annál inkább. Charlie furán viselkedett, de jött, csóvált, játszott, gondoltuk érzi, hogy készülődünk, csak ő még nem tudja, hogy ő is jön velünk. Nem baj, simiztem a buksiját, reggel majd rájössz. 🙂 

Hiába készítette Dávid a vacsit, egyszerűen nem értük utol magunkat. 8 óra után sírva   hívott minket Esztike, hogy Axi lerobbant Franciaországban. Most mi lesz? Nincs senki aki elhozza ha gondban van. Gyuszi nem sokáig gondolkodott, közben 9 óra is elmúlt még mindig nem volt bepakolva semmi. 😦 Esztike sírt, de Gyuszi hamar megnyugtatta, nem indulunk el! Sehová nem kell időre érkeznünk, nincs leszervezve semmi időre, ha egy nappal később indulunk akkor sem fog történni semmi. Miután  ezt eldöntöttük, lenyugodtunk, akkor tudtunk jobban Charlie-ra figyelni. Már nap közben is észre vettem, hogy gyakran nyeldekel, folyik a nyála picit (goldiknak nem szokott!). Este már nem is evett rendesen. Bágyadtnak tűnt. De elment labdázni, csóválta a farkát, jött bújni, de nem csinált semmit ezerrel mint általában, hanem lassított felvételben. Á, valami nincs itt rendben. Na megvárjuk a reggelt.

Felkeltünk, jött megint, de nem volt az igazi ez a négylábú gyerek. Gyuszit hagytam pihenni, de 10 óra után már 6 lábbal ugráltunk az ágyon mellette, hogy éééébresztőőőő! Doki bácsi nem dolgozik, mindig nem lehet az embernek szerencséje. Gyuszi mondta, az esernyős dokihoz nem visszük! Azért szerencsénk volt, a környék másik kedvenc dokija ügyelt. Egyszer voltunk már nála mikor Taszika belelépett valamiben és nem tudott lábra állni. Nagyon kedves volt akkor is Taszikához és nekem ez a lényeg, hogy a kutyussal hogy bánik! 

Elmentünk, Charlie-nak nem tetszett, kicsit morgott, de nem nagyon, majd megkerülte Gyuszit és elbujt mögém. Ő nem akar itt lenni. Nem is engedte, hogy megvizsgálja, de jó gyerek módjára gazdinak igen, gyönyörűen szót fogadva nyitotta a száját. Lámpa elő és igen, majd elájultam a látványtól. Egy ujjnyi vastag ág volt beszorulva a felső két utolsó foga közé, feszítve a fogait szét. Pár pillanat lenne kivenni, de nem engedi doki bácsinak, egy kicsit el kellett altatni.

Rémálmom ez az altatás, potyogtak a könnyeim. Végig rámpaszírőzodva feküdt, mikor arrébb húztam a lábam, akkor félálomban is kúszott utánam, hát hagytam. 

Kába volt már, Gyuszi szétnyitotta simán a száját, majd doki bácsi többszöri próbálkozásra kiszedte az ág darabot. Már be volt ékelődve a szájpadlásába, ott maradt a nyoma és vérzett is, gyulladást okozva. 😦 Hallottam már, hogy van ilyen, de átélni nagyon rossz volt. Rettentően sajnáltuk szegény kutyikánkat. ❤

Tehát ha többet folyik a nyála a kutyusodnak, ha nyeldekel időnként, ha rossz szagú lett a szája, ha kicsit bágyadtabb, ha nem eszik rendesen, akkor gondolni kell erre, nézzetek be a szájába, de jó hátra is, hogy lássátok az utolsó fogakat is!

5 szurit kapott a lelkem, altatót, antibiotikumokat mert már be volt neki gyulladva, lázcsillapítót, mert volt egy pici hőemelkedése a gyulladástól és végül egy utolsót, hogy felébredjen. 

Most itt fekszik mellettem, hol Gyuszihoz, hol hozzám jön.

Itthon már volt mosoly, egy lassú séta aminek nagyon örült, és sok-sok pihenés. Kaptunk 5 napra való antibiotikumot és elengedett minket doktor bácsi Magyarországra, azt mondta nem lesz baj! 🙂

Így aztán most már a kocsiban van az összes cuccunk, reggel ha ébredek, gondolom 4 óra körül, akkor elindulunk.

Nem tudom milyen utunk lesz, sokan jöttek-mentek mostanában beszámolva a rengeteg útépítésről, órákig tartó dugókról, nagyon sok balesetről, ellenőrzésekről. Charlie papírjai rendben (oltások, útlevél), hűtőtakaró az autóban,

biztonsági öv a négylábunak már kipróbálva, használva. 🙂 

Útra készek vagyunk végre, igaz 24 órával később. 🙂