Tavaly nagyon sokat gondolkodtunk, hogy tudnánk letakarítani a ház körüli térkövet. A terasz, a járda és a garázsfeljáró van ebből. Nem csak piszkos, hanem a sok esőzés és a napsütés hiánya miatt bizony egybefüggő moharéteg is takarja, egyik-másik helyen szinte nem is látszik a kő színe. 

A másik a fű. Folyamatosan küzdünk ezzel. A csapadék nem jótékony hatása, bárhol, a leglehetetlenebb helyeken is a moha mellett kinől a gyom, a fű, a virág. 

Ebben az évben elég fura a belga időjárás. Tél sem nagyon volt, enyhe hetek sorakoztak egymás után. Majd jönnie kellett volna a tavasznak, de igazából nem változott semmi, maradt az ami télen volt. Néha azért amikor kisütött a nap akkor  kellemesen felmelegedett az idő, de jött egy szél és kisöpörte, helyébe itt maradt a hideg. Mig télen nem, tavasszal nagyon sokáig itt maradtak a reggeli fagyok. Én nem szeretem a forróságot, a meleget, élvezni szoktam ezt az időjárást ami itt van, de most még nekem is sok volt a hónapokig tartó 15 fok. Na és az eső. Csak szakad és szakad és szakad. 😦 Ha egy-egy este megláttuk a napot akkor annak már igazán örültünk.  Kb. 3 hete volt az első tavaszi, meleg hétvége, ki is tódultak az emberek a szabadba, kertbe, gyorsan próbáltuk mi is behozni a nagy lemaradást, pakolást, takarítást, fűnyírást, stb. A dolgos hétvége után Dávid megajándékozott minket szuper finom vacsival.

Úgy gondoltuk, hogy jövő hétvégén folytatjuk, de nem így lett. Azóta ha hét közben akadtak is jó idők, hétvégére tutira esett az eső. De hét közben is nagy viharok voltak a mai napig, árvizek tarkítják a belgák napjait. Bár a sok esőre fel vannak készülve már évtizedek óta, a nagy mennyiségű és hirtelen leeső mennyiséget az itteni csatornák sem bírjak. 

Szóval 2,5 hete odakinn semmi, de semmi nem változott. A füvet nem lehetett lenyírni, mert annyi ideig nem volt száraz, hogy le lehetett volna vágni. Már attól féltem, hogy Jack eltűnik a magas fűben, nem is tudom szemmel követni merre jár a kis huncut. 

A héten két részletben sikerült végre esténként lenyírni a füvet, természetesen az első este jött a soron következő vihar, így nem értünk a munka végére. 

Állandóan nézem az időjárás előrejelzést, mert lenne itt munka és nem szeretnénk ha esetleg erre járna a tulaj és azt látja nincs rendben a ház környéke. 

Tavaly valamikor áprilisban sikerült kitalálnunk, hogy takarítsuk le a térköveket, gondoltuk idén is ez legyen, mivel hatékony volt, a kinövő füvet a piszokkal együtt egyszerre el tudtuk távolítani. És csak vártunk, vártunk és vártunk a megfelelő hétvégére, de csak nem jött el. 

Hét közben nézem az időjárás jelentést, természetesen szombatra viharokat mondanak már megint, tehát kertészkedésnek, rendrakásnak, sövényvágásnak annyi. 😦 Végül megkértem Gyuszit, hogy vegyen ki egy fél nap szabit csütörtökön, és csinálja meg a kinti takarítást. 

El ment hát a Boels-be és kölcsönzött egy gépet.

Neki látott, megdolgozott vele rendesen, de megérte!

Csodaszép lett minden, nagyon örültünk neki. Természetesen végig asszisztáltuk az egész műveletet, több érdeklődő szempár kíséretében. 🙂 

Miután Jack jó alaposan megugatta a takarítógépet és nem történt semmi, ezért aztán felkéredzkedett a hintaágyba és onnan figyelt feszülten, hogy mi is történik, mert ő még ilyet nem is látott. 🙂

Már csak a sövény harmadik részét kellene levágni a ház előtt, mert azzal is többszöri próbálkozás után sikerült legalább ennyire jutni, viszont lassan az első helyen levágott sövényt is újra kellene vágni, mert megnő.

Ha valaki látja a nyarat, akkor legyen szíves szóljon már neki, hogy itt nagyon várják ám és az eső csapot is elkellene zárni már az illetékesnek egy rövid időre legalább! 🙂