A tv-ben ugyan azokat mondják el, a riportok is csak forognak. Már több sérültről szólnak a hírek a repülőtéren, videokat lehet látni, ami csak az ember gyomrában növekedő nyomást növeli.

A robbantásokat a szokásos társaság vállalta magára, ugye tudjátok kik. 😦

Az EU alkalmazottak ilyenkor kapnak egy automatikus sms-t telefonjukra. Először az jött, hogy senki ne menjen ki az épületekből. Délután ezt feloldották, de kérték, hogy holnap aki teheti az otthonról dolgozzon, csak azok menjenek be akik a krízis megoldásában részt tudnak venni, gondolom itt a döntéshozókról beszéltek.

Gyuszi délután vallotta be, hogy amikor megy dolgozni, akkor az esetek 80 %-ban a Malbeek megállónál száll le a metrorol. De gyorsan hozzá tette, ez nem igy lesz ezután, busszal fog menni. Nem merte elmondani, hogy naponta ott járt kétszer is. 😦 

Az emberek riadtak, félnek. Más az amikor olvasod hogy valahol valami baj történt, mint amikor veled történik meg vagy nem messze tőled. Ismered a helyeket, jártál már ott gyakran. Akkor már olyan személyessé válik, jobban fáj. És meglódul az ember fantáziája:- Mi lenne ha … ? 😦

Délután megszólalt itt a sziréna a városban, hát nagyon megijedtem, gondolhatjátok. Nem szokott szólni soha, de most visitott. Még a filmekben is rossz hallani, mert tudja az ember, hogy valami lesz azért szól, de nem tudod honnan és mit várhatsz. Elbujj vagy szaladj? 

Összepakoltam két táskát. Egyik az állatkáknak, cicáknak, kutyáknak, pórázok, kaják, vizek mindenkinek. Nekünk két öltözet ruha, iratok, gyógyszerek. Kocsi tele tankolva. De ne kelljen. Félek, de azt akarom ne kelljen elbujni, ne kelljen szaladni. Hogy mi lesz? Nem tudom, de szerintem senki nem tudja, nálam okosabbak sem. 😦 Várunk, figyelünk!

Próbálunk telefonálni, de eddig nem volt vonal csak internet, sőt igazából csak a facebook, de ott mennek az infók mindenfelé. Életre kelt a facebook egy uj rendszere:

https://www.facebook.com/safetycheck/brusselsexplosions-march2016/

Itt be lehet jelentkezni, hogy jól vagyunk amit az ismerősök is láthatnak igy megnyugodhatnak, mindegy a világ melyik részén laknak. 

Jól vagyunk, jelentkezem amint van valami változás! Vigyázzon mindenki magára mindenhol! És imátkozzatok mindenkiért, a családok nyugalmáért, a könnyebb gyászért, az igazságért!

Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.