Jack 10 hónapos lett. Elértünk abba az életkorba, amikor már műthető a picike. Visszamentünk a rendelőbe. Jack gyorsan kötött barátságot egy másik kiskutyával, tök vagány volt. 🙂 Nagyon kitűnt most, hogy mennyire nem úgy viselkedik ahogy a   westie-k, már amit olvastunk róla. De ez egy másik történet. 😀

Szóval vártunk!

Nem nagyon tudta mit keresünk itt, hiszen valamikor augusztusban jártunk itt, otthon meg a széltől is óvjuk. Így aztán bátran betrappolt a doktor néni hívására. Azért a kezelő asztalon már megszeppent a lelkem. Nyáron a férje nézte meg a fiatal embert, ő még nem látta, így olyan érzésünk volt, hogy talán el sem hiszi  baj van Jack lábával. Letette a földre, boldogan rohangált, három lábon. 🙂 Aztán megnézte a röntgent, majd csak annyit tudott szegény kinyögni:- Te jó Isten! 😦 

Elmondta, hogy tudnunk kell a másik csípője sem egészséges, mert ott meg túlságosan be van nyomódva a csont, de abban maradtunk, hogy most megcsinálják neki az egyik oldalt és meglátjuk, hogy fognak működni így a kicsi lábacskák együtt.

Műtéti időpontot egyeztettünk, kértük ha lehet és belefér az időbe, akkor karácsony előtt műtse meg, mert akkor itt lesz a két hét szünet, gazdi itthon lesz, hogy vigyázzon rá, meg mindannyian. Elmondta, hogy lesz két keményebb nap a műtét után, de aztán nagyon hamar elkezd gyógyulni, járni kicsi tappancsain. 10-14 nap múlva már rendesen fog járni. Ez így pont tökéletes!

December 22-én reggel fél 9-re kell mennünk, megműtik és este már haza is adják. Biztos nem lesz könnyű az az éjszaka, de ha gond lenne akkor úgy sem adnák haza. 

Én azért féltem a picikét. 😦 Mert olyan kis pici, védtelen, kis szegényke. 😦 De ez csak álca, mert belül ő egy igazi kis goldi!!! 🙂 ❤ És nagy huncut ám! Időközben megtanulta csóválni a farkát, folyamatosan dumál, kommunikál hangokkal és a fülecskéivel. Na majd írok róla, róluk! 🙂  

Kis borzinak hívjuk, mert bár gazdi minden nap fésüli a szőrét és olyankor szép is nagyon, de megrázza huncut kis fejét és annyi. 🙂 El szerettük volna vinni őt kozmetikushoz, hogy nyirja le, igazitsa meg a kis bundáját, de nem vállalták sehol. Ahhoz ki kellene kötni őt elől-hátul és a csipője, a fájdalmai miatt hátul nem lehet őt most rögziteni. A nélkül nem merte vállalni senki. Megértettük, sőt hálásak voltunk, hogy nem akartak neki fájdalmat okozni. Na de majd tavasszal!!! 🙂 Ő lesz a legszebb westie baby a környéken! 🙂 ❤