Nincs időm írni, pedig lenne miről, de ezt a hírt szeretném tudatni sokakkal!

Jack tegnap reggel átesett a műtéten. Reggel kellett vinni, a kedves doki bácsi volt, elmondott mindent, elvette a piciként Barnustól, mi meg eljöttünk. Drága kicsi csöppség, bizony elpityeredtem amikor eljöttünk. 😦 

11-nél előbb ne is várjuk a telefont, mondta a doki, de nemsokkal 11 után hívta Gyuszit, hogy túl van Jack a műtéten, de van egy rossz híre, megröntgenezte a másik csípőjét is, és úgy néz ki, hogy azt is meg kell műteni hamarosan. 😦  Ez most jó lesz, szépen meg fog gyógyulni és aztán meglátjuk, hogy működik együtt a két lábacska.

Délután 4-re mentünk érte. Kis drágám ott kuporgott, fején egy bura, hogy ne érje el a sebét, a hátsó részen leborotválva szép kis szőre. Nem volt még kitisztulva a kis szeme, de Barnust megismerte. Félve bujt hozzá, nem értette mi történt vele. 

Itthon aztán a megszokott környezetben, az ismerős szagokkal, a szerető kéz simije közben elaludt végre, nyugodt, pihentető álomba zuhant.

Este szépen evett, ivott, még picit sétált is az udvaron, elvégezte amit el kellett és végig aludta az éjszakát gazdi mellett a kis lámpaburában. Mintha tudná, hogy annak most ott kell lenni. Azért ha Barnus mellette van, akkor mindig leveszi róla, és akkor nagy az öröm, de ha kicsit is nem tud rá figyelni, akkor visszateszi rá, mert annak a kötésnek ki kell bírnia két hetet a lábán, akkor kell visszamenni varratszedésre.

Ma reggel már szaladni akart, gazdikája úgy kapta el, hogy nem szabad, se szaladni se ugrani két hétig!!! 

Tegnap kapott egy kötött kis ruhácskát, mert úgy gondoltuk, hogy mivel levágták a szőrét talán fázik kint az enyhe idő ellenére. Ma délelőtt ráadtuk, és annyira jól érezte magát benne, hogy le sem akarta venni.

Gondoltuk amíg nincs melege addig rajta hagyjuk, így most bebugyolálva, a szokásos helyén pihen Barnus pulcsijával, mert a gazdinak egy kicsit el kellett mennie.

Édes volt Barnus, kérdezte mit csináljon vele? Hogy vigyázzon rá? Félt, hogy fájdalmat okozhat neki. De a szíve megsúgta neki mit kell tennie. 🙂 Mondtam neki, hogy én biztos vagyok benne, hogy nem lesz baj, a lehető legjobbat fogja tenni ami a kiskutyájának kell. És így is van! Hozza-viszi, gondoskodik róla, nem hagyja egyedül, vigyáz rá, eteti, itatja, soha nem hagyja egyedül, sokat simizi, beszélget hozzá. Azt gondolom, hogy a gyógyulásához  a gondoskodó szeretet mindenképpen hozzá fog járulni! 

Hogy mi lesz a másik lábacskájával az még rejtély, nyárig ki fog derülni. Nagyon szépen köszönjük annak aki gondolt ránk, a gondoskodó, együtt érző üzeneteket, az adományokat. Most már csak gyógyulni kell és sok-sok boldog évet együtt tölteni a gazdikával, mindkettőjük örömére! ❤ ❤ ❤