Félünk. Mindannyian, kiből így, kiből úgy jön ki. De azt hiszem, hogy a mostani időkben nem meglepő ez és megbocsájtható is.

Kellett mindenkinek egy biztos terv. Tegnap nagy beszélgetés volt itthon. Ki, mikor, hová, kiért. Durva dolgok ezek, hogy ilyenekről kell beszélni, de muszáj. Mondtam, csak egyszer akarok erről beszélni, de akkor beszéljük ki alaposan. 

Nagy kincsek vannak a birtokunkban, ezt eddig is tudtam, azt is, hogy valamit tán jól csináltam, ez most bebizonyosodott. Csodálatos családunk van, csodálatos gyerekeink. Jó gyerekek.

És most baj van, mert félünk, de nem engedjük el egymás kezét, itt vagyunk mind egymásnak. Hála Istennek sokan vagyunk, remélem Isten nem fogja megengedni soha, hogy magányosak legyünk! Hálás vagyok Istennek azért is, mert olyan szeretetben tudtuk őket nevelni, ami útravalót adott nekik egy életre.

Emlékeztek a Teletubbi-kra? Barnus pici volt, és persze szerette amikor megjelent ez a négy mókás alak a tv-ben. Sokszor nézte is és vele együtt mi is, vagy csak hallgattuk. Volt benne egy jelenet mindig, a nagy ölelés. 🙂 Már akkor ránk ragadt, sok-sok évvel ezelőtt, valaki mondta a családból, hogy nagy ölelés és szalad mindenki a nagy ölelésre. 🙂 ❤

Tegnap este egy kicsit megnyugodva, hogy legalább ezeket megbeszéltük és együtt vagyunk most is, a lányok hozzám bújtak. Majd Gyuszi, Dávid és Barnus. És jöttek a kutyusok is mind sorba, ott furakodtak be középre közénk. Nevettünk egy kicsit újra. Nagy ölelés!!! ❤ ❤ ❤ ❤ ❤ ❤ Erre a nagy csendben KisBüdi benyögött egy óriási nyaut mögülem a székről és ott totyogott Samuka is. 🙂

Nagyon köszönöm a kedves szavakat az érdeklődéseket amiket kaptam szóban, írásban. Igazán köszönöm, hogy gondoltatok ránk, sokat jelent ez most! ❤

Ha félünk is, de nagyon reménykedem és abban kell hinnem, hogy nem lesz semmi baj! Sem itt, sem másutt!!!