Eredetileg más szót akartam használni a korlátolt helyett, azt, amiben két emberi testrész is szerepel. (Nem, nem a lábfej, bár a “fej” stimmel.) Aztán arra jutottam, hogy nekem nem muszáj leereszkednem arra a szintre.

Arról van szó, hogy újabb szociális tapasztalatra tettem szert, amely nélkül amúgy jól el lettem volna. Barnus elhagyta a pénztárcáját, benne a bérleteivel. Nem is a pénz miatt volt ez gond, nem hord magával a gyerek százasokat, de nekem kellett volna utánajárni az új bérleteknek. Szülők, ugye értitek a sóhajomat, amikor megtudtam a dolgot?

A jó hír, hogy megtalálták, és az Európai Iskolán keresztül el tudtak érni bennünket. Adtak egy nevet és telefonszámot, akinél át lehet venni.

Reggel meg is ragadtam a telefont, és felhívtam az illető hölgyet. Amikor egy férfi szólt bele, gondoltam, hogy nem ő az, ezért azzal nyitottam, hogy Misszisz ezt és ezt keresem. Angolul beszéltem, feltételeztem, hogy ez nem jelenthet gondot, mivel egy főiskoláról volt szó. (Hogyan került oda a pénztárca, az a mai napig talány. Lehet, hogy egy főiskolás találta meg a buszon?)

Az emberem annyit mondott, hogy “No speak English”, és letette. Szó szerint idéztem, a maga nyelvtani tökéletességében. Ültem a kagylóval a kezemben, és arra gondoltam: mi van? A takarító vette fel?

Sokszor futottam már bele a problémába, hogy a vonal másik végén nem beszélnek angolul. Ilyenkor folytatom franciául, és bár a franciám – hogy úgy mondjam – lényegretörő, általában meg tudom értetni magamat. Legalábbis, ha megadják az esélyt. Nyilván nem mindenki érzi úgy, hogy a hülye külföldiek megérdemlik. Ennek lehet az oka nacionalista érzelmi túlfűtöttség, de lehet egyszerű korlátoltság is. Lehet, hogy valaki a természeténél fogva seggfej. Bocs, kicsúszott. Mindegy, jobb is nevén nevezni a dolgokat.

Engem nem lehet ilyen könnyen lerázni, megkerestem a központi számot, hátha több szerencsém lesz. Lássatok csudát, ismét az emberem volt, megismertem a bemutatkozásból. Ezúttal nem fog ki rajtam, gondoltam, és illedelmesen az illetékes hölgy után érdeklődtem, ezúttal franciául. Rövid tőmondattal közölte, hogy a hölgy nincs bent, és hogy mikor lesz bent, és puff, letette.

Tartsatok naívnak, de megint értetlenül bámultam a telefont. Én megtettem, ami tőlem telt, az emberem nyelvén beszéltem, és még csak le se csesztem, amiért az előbb rámcsapta  a kagylót. Mindez semmit sem ért. Eszébe sem jutott, hogy talán ő is tudott volna segíteni. Nem voltam annyira fontos, hogy akár egy szóval is többet vesztegessen rám.

Most nem írom le a kifejezéseket, amelyek az ajkamra tolultak, mert csalódnátok bennem. Volt bennem annyi önkontrol, hogy nem jöttek ki hangosan, legalább kifelé sikerült megőrizni a tartásomat.

Vannak kedves emberek, akik örülnek, ha segíthetnek. Vannak, akik alapjáraton normálisak, velük sem nehéz az ügyintézés. Vannak elfoglalt emberek, akik minél hamarabb le akarnak rázni, ezekkel gyorsan dűlőre kell jutni, és hagyni, hadd fussanak a dolguk után, akármi legyen is annyira fontos. Vannak, akik rosszindulatúak, és “nagyon sajnálják”, de nem tudnak segíteni. Most megismerkedtem egy újabb típussal: a természeténél fogva korlátolttal. Nem érdekli, ha gondod van, magasról tesz rá, hogy tuna-e segíteni, lepattint, mint ősember a dárdahegyről a felesleges kődarabot.

Lehettem volna mérges, csapkodhattam volna, jelzőkkel illethettem volna, de minek. Nem érdekeltem, mert csak egy kívülálló voltam a számára, jelentéktelen tényező. És rájöttem, hogy ő is az a számomra. Valaki, akivel talán sosem fogok találkozni az életben, ezért kár magamat idegesíteni vele. (Ha mégis, akkor majd foglalkozom vele a maga idejében.)

Telefonálás helyett e-mailt írtam az illetékes hölgynek, aki válaszolt is, ahogy normális emberhez illik. Néhány óra múlva elmentem a főiskolára, és megkaptam a tárcát. Ahogy ballagtam kifelé az épületből, belekukkantottam. Megvoltak a bérletek, szuper, ám lássatok csudát: egy használt rágót találtam gondosan belenyomva. Újabb meglepetés.

Ki tette bele? Sohasem fogjuk megtudni, nem is érdekes. Egy biztos, megint csak olyan valaki volt, aki természeténél fogva korlátolt seggfej.