Igen, vannak amik egy egész életre belénk ivódnak, időnként eszünkbe jut és ha szerencsések vagyunk, akkor mosolyt csal mindig az arcunkra. 🙂

A lányoknál mese ment ezerrel és az éneklés. De szerettek mondókákat mondani. Csináltunk valamit, mentünk valahová, akkor dudorásztunk, mondókáztunk. Vagy meséket találtunk ki. Egyik-másikat érdemes lett volna leírni. 😀 Volt ezernyi mesekönyvünk és nagyon sokáig ki nem hagytuk volna az esti meséket.

A fiuknál is ment nagyon a mesézés, náluk nem volt annyira népszerű a mondóka, az ének, de elhallgatták. Aztán egy szép téli napon Gyuszi beállított a csodával, az első videolejátszóval. Huuu, de nagy dolog is volt az nekünk! Dávid még kicsi volt, talán 2 éves? Szép lassan lett pár mesekazettánk, vigyáztunk rájuk mint a kincsre. És egy reggel már csak azt vettem észre, hogy a pici Dávid jön a konyhába a reggeli kakaóért, bebújik a nappaliban a takaró alá, de előtte gondosan betette mindig ugyan azt a mesét a lejátszóba. És innentől kezdve minden reggel ez ment:

Az egész család már kívülről fújta, de nem lehetett mást betenni! Próbálkoztam más mesével, meg is nézte, aztán mondta, hogy jól van, most már hagy nézze meg a 101 kiskutyát is. Nem maradt ki egyetlen reggel sem sok-sok hónapon keresztül.

Barnuska megszületett, a lejátszó pedig annak ellenére mindig működött, hogy időközben volt benne kifli, kiskanál, kisautó, stb. Már rutinosan szedtem szét és raktam össze, mint egy Rubik kockát. 🙂 A 101 kiskutya is elkopott lassan, de felváltotta Barnus kedvence:

Soha nem az elejéről nézte, hanem pontosan ettől a pillanattól kezdve ami a borítón is látható, amikor még kicsi korában lecsúszott a fán Tarzan és belecsobban a vízbe. Na, mindig ott kellett kezdeni. Ebből a kazettából volt több is, és lassan kialakítottam a vágó rutinomat is, mert Barnus megnézte azt, hogy hol van Tarzan a kazettában, majd kihúzta az egész szalagot. A sok megállítástól pedig természetesen megnyúlt a szalag, egy idő után nézhetetlen lett azon a részen hiába volt a sok ragasztás és vágás. 😀

Idővel lettek más kedvencek is, a család mai napig oda van Mici Mackó történeteiért. Természetesen Gyuszi az, aki legjobban nevetett a történeteken, de ha kell, akkor Dávid bármikor képes idézni szinte bármelyik meséből. 🙂 Baltót hányszor sírtuk végig? Csodaszép mese! 🙂 

Kicsit nagyobbak lettek a fiuk, és jöttek a komolyabb dolgok. 🙂  Ó, hányszor, de hányszor megnéztük Marty kalandjait!

Milyen kicsik voltak a fiuk, akkor egyszer sem jutott eszünkbe, hogy na majd egyszer lesz igaziból is 2015. október 21-e. 

Dávidnak pár hete jutott eszébe, mikor láttunk egy hasonló autót hazafelé, hogy otthon meg van eredeti hanggal, díszcsomagolásban és még meg sem nézte gyerekkora kedvenc filmjét eredetiben. Három napig nézte, átrágta minden pillanatát. És sokat mosolygott, nevetett. Az utolsó két részt közösen nézték meg Barnussal. Remekül szórakoztak. 🙂

Most meg pár napja kering a facebook-on, hogy ugye mindenki tudja milyen dátum közeleg? 

Hát itt van, Dávid üzente a facebook-on, ha valaki látja őket Hilldale-ben, akkor adja át nekik az üdvözletét! 😀 😀 😀