Fura, de megint egyedül vagyok itthon. Tegnap Dávidnak is elkezdődött az egyetem. Leuven-be jár nulladik évfolyamra, hogy a flamand tudását tökéletesítse, csak a sikeres vizsgák után mehet a választott szakára. Volt teszt, meg szóbeli megmérettetés és abba a csoportba került ahová ő is gondolta magát. 

Tegnap reggel mikor elindult, akkor mosolyogva szóltam utána, míg ballagott a járdánkon lefelé:- Jobbra fordulj, ne balra! 🙂 – Igen, tudom, nekem is volt eszembe.- felelte ő is mosolyogva. Eddig balra kellett elindulnia ha a suliba ment, sok-sok éven keresztül. Tegnaptól másik busz, másik buszmegálló, másik város, jobbra. 🙂

Így aztán a kis állatkert van itthon velem, unatkozni nem fogunk továbbra sem. 

Közben itt az ősz, érezzük minden nap, hűvösek a reggelek, az esték. Eddig sok csapadék esett, de a hétre igazi szép őszi napokat jósolnak napsütéssel, kellemes meleggel. 

Viszont nem ússzuk meg, idén is össze kell pakolni a teraszt, nehéz szívvel csomagoljuk majd össze a székeket, az asztalt, a hintaágyat. Vége a kertészkedésnek, a kertben ücsörgésnek. 😦

A virágok is lassan beköltöznek majd a nappaliba, ahogy a mindent túlélő narancsfánk is, a többi megy a kamrába aludni.

 

Az eprek még tartják a frontot, tele virággal, eperrel, ez a fagyokig így is lesz. 

A fák még egyenlőre úgy gondolják, hogy ragaszkodnak gyönyörű lombjukhoz, az én örömömre is.

 

Hát itt tartunk most, reménykedem, hogy nyugodt, szép, meleg, napsütéses napok várnak ránk az elkövetkezendő hetekben!