Sokat beszélgettünk Gyuszival Jack-ról. Mikor elmentünk a specialistához akit a doki bácsi ajánlott, akkor rákérdeztünk, hogy mennyibe fog ez nekünk fájni. Erősen megkapaszkodtam a vizsgáló asztalba, maga a  műtét 7-800 euro, előtte még vinnünk kell, egy-egy vizit kb. 60 euro (és még akkor nem csináltak semmit, csak megnézték), a műtét után pedig többször is vissza kell majd mennünk. Lesz varratszedés, ellenőrzés meg ki tudja még mi.

Amikor pár hónapja rábólintottunk arra, hogy legyen Barnusnak egy kiskutyája, akkor is sokat beszélgettünk. El tudjuk-e tartani? Mivel Katinka elköltözött és vitte Kaktuszkát, hát úgy gondoltuk, hogy helyette tudunk etetni egy másik pici szájat, ez lett Jack. 

Elmentünk, elhoztuk, elvittük orvoshoz, majd újra elvittük, altatták, röntgen (ezek ára sem volt elenyésző 😦 ) majd a diagnózis. És közölték, amint visszavisszük esetleg reklamálni ahonnan hoztuk, akkor el fogják altatni. Nem vacakolnak ilyen kiskutyával. 😥

És szembe találtuk magunkat egy olyan dologgal, amire nem számítottunk, amire nem készültünk, amit nem akartunk. Itt egy babakutya, akinek az élete a mi kezünkben van. Akár tetszik (nem tetszik), akár nem, ez így van. Nem kértük és nem akartuk ezt, de valószínűleg hozzánk kellett kerülnie, mert különben már nem élne a kis aranyos. 

A másik oldal? Hogy miért került ide? Ugye látjuk a tv-ben, meg olvassuk, hogy milyen jótékony hatással vannak kutyák a beteg emberekre. De valahogy ha ott van a szemünk előtt, akkor nem vesszük észre. Figyelni kell pedig! Én láttam Barnabáson és Taszikán és tudtam lépni kell, mielőtt drága öreg barátunk remélhetőleg még soká, de itt hagy minket. Kell egy kis lélekgyógyító ide, mert nagy szükség van rá. És meg is teszi ami tőle telik. Imádja Barnust, az élete, a mindene. Erre a kötődésre még én sem számítottam, pedig minden jóban reménykedtem. Barnabás nagyon sokat változott mióta itt van ez a kis szőrgombóc. Sokkal többet beszél, nagyon sokat mosolyog és nevet. A simogatás jó ha adjuk, ha kapjuk. Látom, higgyétek el, így van! Barnabás pozitív irányban nagyon sokat változott. Van társa, barátja, sosincs egyedül. Barnabásnak pont Jack-re volt szüksége és Jack-nek pedig pont Barnusra. 

Lassan közeledik majd a műtét időpontja, elvileg ha befejeződik a csontosodás a kiskutya szervezetében, az kb. 10 hónapos korban szokott lenni, ami decembert jelent. 

Gyuszi elkezdett gondolkodni és barangolni az interneten, míg nem talált egy oldalt, ami úgy gondolta nekünk is  jó lesz (https://www.gofundme.com/) . Igazából itt egy pénzügyi alapot lehet létrehozni különböző dolgokra, akár állatoknak is. Lehet kérni bármire támogatást. Akik nézik, barangolnak az oldalon és úgy találják, hogy érdemes a dolog a támogatásra, annyit adnak amennyit szeretnének. Gyuszi vasárnap délben létrehozta Jack oldalát, megpróbálunk gyüjteni a mütétre mi is:

https://www.gofundme.com/fn4ksjbw

Itt elolvashatjátok rövid kis történetét és hogy miért gyűjtünk neki. Ennek a linknek terjesztésében kérem támogatásotokat, segítségeteket én is. A facebook segítségünkre lehet most ebben, ezért kérlek benneteket a nagy világban, hogy osszátok kérésünket. Senki ne vegye kötelezőnek, nekünk senki nem tartozik semmivel, sosem azért tettünk valamit, hogy majd máskor behajtsuk az ellenértékét!   Egyszerűen csak ha valaki úgy érzi, hogy szeretne támogatni minket, Jack-et, akkor most így is kifejezheti. Mert biztos, hogy sok kicsi sokra megy és a jó szándék a fontos nem az érték! 🙂

És hát tegnap itt sírdogálások voltak délután, mert már kapott a mi kis picikénk támogatást, melyet hálás szívvel köszönünk minden kedves barátnak, ismerősnek, ismeretlennek. ❤ 

Gondoltam később csinálok majd egy oldalt a picikének és ott beszámolok az előzményekről, a műtétről, a gyógyulásról, hogy láthassa mindenki jó helyre került adománya, ezzel is megköszönve mindenki jóságát. ❤