Jack. Édes kis kutyika. Már együtt bandázik a többiekkel, sőt a huzi-voni játéknál középre beállt Gyuszi keze mellé. Két oldalt húzták a goldik ő meg középen lógott. Gyuszi nagyon nevetett, Jack meg nem adta fel! 🙂

Mint minden állatkánkra, rá is nagyon figyeltünk már első pillanattól kezdve. Nem volt még ilyen kiskutyánk, meg kellett őt tanulni és tanuljuk folyamatosan.

Elhízva az nem volt, félős is volt, mint utolsó, ott hagyott kiskutya, sokat látott, érzett valószínűleg e miatt. Eleinte alig akart lemenni Barnus öléből, ha letette már nyújtogatta is mancsocskáit, hogy vegye fel. Így bizony eltelt majd egy hét, mikorra nyilvánvalóvá vált, hogy valami gond van az egyik hátsó lábacskával. Időszerű lett, hogy elmenjünk kedvenc doki bácsinkhoz, de nagyon gyorsan.

Ő már persze várt minket, jót mosolygott, hogy hát szia Jack, mert már látta a facebook oldalamon, hogy van egy új babánk.

Elmondtuk, meghallgatott, aztán jött a vizsgálat. Az oltások rendben voltak, de az a lábacska tényleg nem ok. Ő persze mint doki tudta, hogy hol kell megfogni, nyaf-nyaf is lett a vége. Vagy így született, vagy eltört valamikor és azért ilyen, a combikája gyakorlatilag a fele a másiknak. 😦 És hát odébb is gond van, mer az egyik heréje nem szállt le. Fél éves, már le kellett volna. Van még rá remény, várjunk. Na de a lábacska! Azt meg kell röntgenezni, de úgy vigyük el egyszer, hogy el tudja egy picit altatni, hogy ne fájjon neki a vizsgálat meg a lába nyújtása, hajlítása. Ha a heréi nem mennek a helyére, akkor 3-5 éven belül ki kell venni a pocijából, mert idővel elrákosodhat, de az ráér.

Fejbekólintás, látta elszontyolodtunk, de vigasztalt minket, hogy nagyon aranyos, édes kiskutya és sok örömünk lesz még benne. 🙂 Ne aggódjunk. Hááát …

Otthon este megbeszéltük, most mi legyen. Gyuszi mondta, hogy ahonnan hoztuk oda vissza lehet vinni egy hétig és az ő költségükre kivizsgálják. Na, éjszaka nem is aludtam e miatt, mert nagyon rossz érzéseim voltak. Gyuszinak elmondtam reggel, azt mondta felhívja doki bácsit és rákérdez nála. Sajnos jól gondoltam, ha visszavisszük kivizsgálásra,  akkor el fogják altatni, nem fognak vele kínlódni. Visszaadják a pénzt és kész. Barnusnak meg sem mertem mondani, hiszen egy hét alatt már összenőttek. Mi az, hogy elaltatják, nem gyógyítják meg? Ez az egyszerűbb? Igen. 😥 

Innentől kezdve rövidre zártuk a témát, a kiskutya marad! Doki bácsiban mi nagyon bízunk, megbeszéltük vele, hogy majd ő megnézi a kicsikét, de ne aggódjunk, semmi nem sürgős, fájdalmai nincsenek, minden rendben lesz. Így aztán mikor visszajövünk Magyarországról a legfiatalabb és a legidősebb beköltözik doki bácsihoz 1-1 órára. Taszikának nagyon sok lett a fogköve, nem tud tőlük rágni rendesen, nem vészes, de meg kell csináltatni, hogy ne nyomja az ínyét. Ez kiküszöbölhető, nem legyenek fájdalmai öreg barátunknak sem. A folytatásról később.

Megint kifogtuk, ő is ránk várt. Charlie kivételével mind testileg vagy lelkileg meggyötört állatka, amit az emberek okoztak nekik. Én nem bánom, hogy így van mert külön-külön mind egy kis csoda, de őket nagyon sajnálom a lelki-testi szenvedésekért.

Tassokán a mai napig látni a menhelyi élet nyomait, pedig lassan 8 éve hogy nálunk van.

Sam-ben meg olyan félelem van, hogy én még ilyet nem is láttam, retteg az idegenektől, az emberektől, közben meg olyan jámbor, hogy nincs is másik ilyen drága lélek a földön.

KisBüdit kenell betegséggel hoztuk ki 20 % túlélési eséllyel, aztán meglőtték, elveszett. Azóta nem mehet ki! 

Samut az altató tü elől raboltuk el.

Az meg, hogy Kaktuszka min ment át, hát fogalmunk sincs, de ötleteink vannak, az még talány, hogy vajon a gerince mikor törhetett el, pici korába vagy később.

És mindnek ott a félelem a szemében abban a pillanatban, ha jön hozzánk valaki. Az emberek miatt, a szeretetlenség, közöny  és nemtörődömség miatt. Nincsen joga egyetlen embernek sem ezt tenni a környezetében lévő élőlényekkel! Nem győzzük ezeket a drágákat szeretgetni, hogy érezzék kellenek valakinek. Őrületes cirókaminusz van a családban, mindig bizonygatni kell, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek.

Egyik este Charlie-nak folyt nagyon a nyála. Gyuszi mondja neki, na mutasd csak jön a fogad vagy beszorult valami a fogad közé? És belenéz, turkál a szájába. Charlie már másfél éves. Óriási fogakkal. Ránézek Gyuszira: -Ugye tudod, hogy a fogaival át tudná harapni a csuklódat? Közben az a kis gyagya még a gazdi kezével a szájában is vigyorgott. Mit bánja ő mit csinál, csak csinálja, vele foglalkozzon! 🙂