Pénteken visszajöttünk Magyarországról és egyből láttuk, hogy Jack rosszabbul van, fájdalmai vannak. Tepert kis lábaival a nagyok között, azok meg nem győztek vigyázni rá, de hol itt, hol ott hangzott fel a kis nyafi. 😦 Hétvégén meg is beszéltük, hétfőn reggel első dolgunk lesz, telefonálunk doki bának, csak nehogy nyári szabadságon legyen!

Hála Istennek nem volt, Jack ma reggelre, Taszika holnap reggelre kapott időpontot. 

Elvitték reggel a csöppet a fiuk. Hiányzott a kis aranyos, nem volt aki trappolt a nagyok után, nem jött bújni, és nem volt aki rendet teremtett ha kellett. A kutyikák is keresték kis pajtásukat, hol ide, hol oda szimatoltak be, körbejárták az ágyacskáját, most nem lopkodták el a kicsi játékait, Taszika lefeküdt az ágyába a mini-pipivel, Jack egyik rágókájával. És vártunk. És vártunk, és vártunk. 

Tudtuk el kellett altatni a röntgenhez, mert csak így lehetett rögzíteni megfelelő helyzetben a lábacskáját és úgy is marad, továbbá, hogy ne fájjon neki. Nagyon vártuk, hogy kinyissa szemecskéit és hívjon doki bácsi. Én még amiatt is aggódtam, hogy nehogy elaludjon, tudom butaság, de annyira pici, törékeny és hát nem tudtuk mi a baja. Csak az orvosunkban bíztam, 100 %-ig!

Majd jött a telefon, nemrég értünk haza a picivel. Barnus rohant vele a rezidenciájukba. Mosolyogtam, mint mikor a beteg gyereket haza hozzák a kórházból, és minden létező jóval körberakják, hogy jobban érezze magát.

Összes maci, takaró, párna körülötte, mintha attól boldogabb lenne, bár szerintem az is. 🙂

Hogy mi  a diagnózis? Így született. A gerince teljesen rendben van, a csípőivel vannak gondok. Az egyik combcsontja jobban benn van mint kellene, de azzal nem lesz baj, mert pici a kutyus, alig van és lesz súlya. A bal lábacskával van a baj. Igazából csípőficamja van, nincs benn a vápába a combcsont, csak kb. feléig. Azért tudom ezeket, mert Esztikém pont így született. Láttam eleget hasonló képeket.

Jelenleg nem műthető, mert még nem fejeződött be a csontosodás, kb. 8-10 hónapos korában lehet majd ha kell. Adott két címet, ahol specialista állatorvos van, hozzá el lehet vinni Jack-et, véleményt mondanak majd róla. De nem feltétlenül kell megoperálni, ha nincsenek fájdalmai. Három lehetőség között lehet majd választanunk, már most elmondta őket, de egyik sem az, hogy el kellene altatni. Azt mondta, ettől sokkal rosszabb röntgenleletet produkáló kiskutyák is simán elélnek 15 évet. Annyi, hogy korlátai vannak, lesznek mindig is. Előfordulhat, hogy idővel egyáltalán nem fogja használni a bal lábát, három lábú lesz a lelkem. Nem lehet vele menni hosszabb sétákra, nem játszhat olyan sokáig, mint egészséges társai. Tehát mindent csak light-osan. De lehet belőle egy boldog három lábú kiskutya. 

Doki bácsi nagyon kedves volt, mint mindig. Korrektül elmondta a lehetőségeket. Azt is, ha visszavisszük őt oda ahonnan vettük azonnal elaltatják. Nem fognak vele foglalkozni, ilyenekkel nem szoktak. Így született, hogy miért, nem lehet tudni. Genetika? Ki tudja, ez már soha nem fog kiderülni.

Barnushoz odabújtam. 
– Emlékszel kicsim mit mondtál amikor arról volt szó, hogy kiskutyát szeretnél? Azt mondtad az se baj, ha három lába van. 
– Hát persze.- és boldog mosollyal magához ölelte kis barátját.

Így jártunk. Megint. Nem baj! Már lehet ő sem élne, ha nem hozzánk kerül, ahogy KisBüdi, Samu, Taszika sem, Sam-ról meg ne is beszéljünk. De nekünk jó lesz, nagyon jó! Drága kis lélek! ❤ ❤ ❤