“Úgy mondják, hogy szerencsés az akinek egy igazi barátja van az élete során. Mi kutyás emberek szerencsések vagyunk abban, hogy megoszthatjuk életünket egyetlen kutyával. Mennyivel nagyobb szerencséje van azoknak akik több kutya barátságát tapasztalják meg. Amikor egy falkával élünk együtt több legjobb barátunk van.”

Drága édes Taszikánk nagyon öregszik. Édes lelkem. 😦  Nehezen mozog, nehezen indul neki az útnak. De aztán beindul, meg megy, trappol, lelkes a maga módján. Bujik ezerrel, már csak a lábunkhoz. Éjszaka mellettem alszik a kis szőnyegén. Sokszor hallom össze-vissza veszi a levegőt. Nem tudom álmodik-e vagy baj van. Doki bácsi azt mondta, hogy jól van, ketyeg a kis hűséges motor odabenn. Gyuszi gazdi hűségesen oltja havonta, aránylag, olyan 90 % körül tudjuk kezelni az allergiáját, de fél füllel, szemmel mindig figyelni kell és rászólni, hogy ne rágja magát. Mostanában mintha jobban hallana, fegyelmezi is a szomszéd gyerekeket. 🙂

Már nem szalad fel a lépcsőn, örülök, hogy még este fel tud jönni, nem kell vinni, reggel meg lehozni. Így nem tud menni vigasztalni, bújni Barnushoz. Megöregedett, házsártosabb is lett, ha alkalom adódik megy még kis gazdijához, de már közel sem annyit és közel sem olyan lelkesen. 

Sam teljesen Dávidos, Charile meg Gyuszira van hangolódva ezerrel. Barnus mindig csak szerette más cicáját, kutyáját, saját állatkája sosem volt. Most, hogy Katinka elköltözött, elvitte Kaktuszkát. Megbeszéltük szétnézünk, de csakis kisméretű kutyát kaphat. Lehet egy társa, cimborája végre, aki csak az övé. Idén sok keserűség, szomorúság érte őt, nagy terheket cipel, remélem egy társ megkönnyíti az életét! 🙂

Először szétnéztünk menhelyeken, de ott csak nagyobb testű kutyusok voltak, vagy a kicsi domináns volt, ami a mi kis békés falkánknak nem tett volna jót. Aztán jött a hír, egy alomban megmaradtak kiskutyák. Kicsit már nagyobbak, olcsóbbak is, de belga tenyésztőtől. 

Elmentünk, megnéztük, elhoztuk. 🙂 Egy westi kisfiú. Már nem baba, 5 hónapos, de tényleg kicsi. Talán az utolsó lehetett az alomból, aki senkinek nem kellett. Nem baj, már megszoktuk, hogy ilyen kis kitaszított állatkáink vannak (Taszika menhelyi kutyus, KisBüdi menhelyi cica, Samut másnap altatták volna, szinte elraboltuk, Kaktuszkára menhely várt volna ha nem hozzuk el, Sam ugyan ezt az utat járta be, utolsó kutya volt, nem kellett senkinek), kivéve Charlie, őt vettük egyedül. 

Dávidnak már évekkel előbb meg volt a kutyaneve, ha egyszer lesz kutyája, akkor Sam lesz, így is lett. Barnusnak is volt ilyen neve, Riley. Tetszett nagyon mindenkinek. 🙂 Úgy gondoltuk tökéletes név. De sajnos nem, hamar kiderült, hogy Riley-t kimondva ugyan az a hangzása mint Charlie. Ez igy nem jó, Charlie meg volt őrülve, hogy miért mondjuk mindig a nevét. Gyuszi  mondta nem lesz jó. Barnus gondolkodott, így lett Jack, Mészáros Jack. 🙂

És most a szokásos képriportunk következik 🙂 :

Haza értünk 🙂

Kimentünk az udvarra, hogy bemutassuk a kis falkának, el kell mondanom, hogy öröm töltötte el a szívemet, mert olyan szeretettel fogadták ezt a picikét. Itt éppen Charlie ismerkedik Jack-kel.

Sam sem maradhatott ki a szimatolásból és Taszika is érdeklődve ott totyogott 🙂

Első lépések a fűben, ismerkedés, szimatolás

Egy nap telt el, és már nem tudott létezni Barnus nélkül. Csak játékért szaladt le a gazdi, de már sírt utána. Megy hozzá és emelgeti a lábacskáit, azt gondoljuk, hogy azt szeretné, hogy vegye fel. Csak a gazdival csinálja ezt. Ha lehet hozzá ér, vele alszik, vele lélegzik. Barnus meg mosolyog mióta itt van ez a pici szőrgombóc. 🙂 😀 ❤

Most itt alszik mellettem a kis drága, mert Barnus elment a barátjához. Csak szaladgált körbe, kereste Barnust, de megnyugodott és már béke van.

”Idejön szépen a kiskutya!” – és odajön hozzám, hogy kitöltse azt a tátongó űrt, amit a hamis és kicsinyes barátok hagytak maguk után. Én már tudom, hogy híján van minden irigységnek, haragnak vagy rosszindulatnak, hogy nem fogja kifecsegni egyetlen titkomat sem, s nem érez majd mardosó fájdalmat sikereim, sem pedig kéjes örömöt kudarcaim láttán.”