Dávidom 2. osztályos volt, amikor kikerültünk Brüsszelbe. Pár hónap múlva boldogan jött haza, az asztalra kiborította a táskányi cukorkát.
– Képzeld anyuci, ezeket a ballagó diákoktól kaptam!
És mesélt, sokat nevetett, majd elment megmosakodni, mert tiszta borotvahab és liszt volt a ruhája, haja.

Aztán évről évre megismétlődött ez, már előre készült, vitt zacsit, hogy legyen hova tenni és mindig boldogan mutogatta szerzeményeit! 🙂 Néha mondta, egyszer majd ő is …

Már pár hete elkezdődtek az “utolsó”-k. Az első a bioszlabor volt, abból az utolsó óra. Szép sorjában fogytak. És tegnapra elfogyott mind. Délután az utolsó csöngetéssel vége lett számukra a tanításnak, már az érettségi jön, aztán pedig bizony, bizony, az ÉLET. A maga választotta élet! 🙂

Már pár napja mondta, hogy most ő fogja osztogatni a cukrot a kicsiknek. Először voltak olyan hírek, hogy idén nem lehet, ettől nagyon szomorú lett, mert hát erre várt mindig, hogy a kicsiket ő, mint nagy megajándékozhassa. Soha nem felejtette el azt amit ő kapott. És jött a hír, hogy nem, nem, téves riasztás volt, természetesen ma megy minden ahogy az eddigi években is. Tehát beszereztünk egy egységcsomagot:

És persze egy védőfelszerelést, mert lesz most ott minden, de tényleg. Móka, kacagás, ajándékozás, kicsik lisztben megfürdetése, borotvahabbal lefújása, kicsik ajándékozása, stb.

Reggel felöltözött! 🙂 Boldog volt! 🙂 A buszon felelős az utazásért, kérdeztem kapnak-e a kicsik ajándékot? Persze, aki jó, a többiek meg borotvahabot! 🙂 🙂 🙂 Így ment végig a városon, vigyorral az arcán (a buszhoz menet találkozott még Gyuszival meg Charlie-val, Gyuszi még akkor is mosolygott, amikor hazaért, Charlie meg nem ismerte meg 🙂 ) 😀

A suliba már igy lépett be, remélhetőleg. És remélem a ruhát nem kalapáccsal kell majd  leverni róla délután. 🙂 😀

 

Most móka és nevetés tényleg minden, estére barbecue party a suliban, aztán hétfőn kezdődnek az írásbeli érettségik, de erről még csitt, most, ma még nem beszélünk! 🙂 😀