Anyák napja volt az elmúlt hétvégén. 🙂

Az én kicsikéim megint készültek nekem. 🙂 Szeretem, hogy mindenféle giccset félredobva csak ők vannak és én. Édeseim, szépen sorban állva várnak és már akkor elkezdenek potyogni a könnyeim, amikor meglátom őket. Mosolyognak, már várnak. 🙂 És szépen, születési sorrendben, jönnek és mondják. Ami a szívükben. ❤ Édeseim, kincseim, nagyon szeretem őket! Hálát adok értük, mindegyikkel voltak nehéz időszakaink, de együtt túl voltunk azon is. Akadt idő, mikor kemény voltam egyikkel-másikkal. Mára talán már belátták, hogy akkor és ott az kellett. Csak reménykedni merek, hogy tudják mennyire szeretem őket és hogy míg élek itt leszek nekik. Nagyon sokat tanultam tőlük! Ők tettek minket családdá! Új értéket teremthettünk, remélem kaptak útravalót a közös életünk alatt, amit tovább vihetnek. 

Hálás vagyok Istennek, hogy elég jónak bizonyultunk, hogy ezeket a kincseket mi kaphattuk meg itt a Földön! Remélem továbbra is érdemesek leszünk arra, hogy igazgassuk, nevelgessük őket, támogassuk kit mivel kell!

És köszönöm Gyuszinak, hogy Katinka születése óta fontosnak érezte ezt az ünnepet és a mai napig végig asszisztálja. 🙂 ❤