Barnus szerint igen! 🙂 Pedig nem, csak Charlie kutya éli itt mindennapjait nálunk. A kis cukkermukker! 🙂

Mióta Taszika meg van, azóta a bolhapiacokon mindig gyűjtöttünk be egy-egy közepes, kicsi macit, nyuszit, stb. amit jó rágcsálni, amit jó hurcolászni. Taszi inkább csak aludt velük, de mióta Sam itt van azóta jobban használódnak a játékok. Először fura is volt, majd mások fényképeit nézegetve rájöttem, hogy a goldik ilyenek. Mindig hurcolnak a szájukban valamit, ha alszanak akkor előszeretettel cumiznak egy-egy macival vagy csak bedugják a buksijuk alá és akkor tökéletes a világ. Azon meg már nem is csodálkoztam, hogy a mindennapi közlekedéskor is hol ez, hol az lóg ki a szájából. Intenzivebb kopás miatt már ekkor gyakrabban látogattuk a bolhapiacokat.

Miután meglett Charlie ez csak fokozódott. Legutóbb már hátizsákkal indultunk el, amit persze meg is töltöttünk a pár centes játékokkal. A baj csak most kezdődik el, hogy intenzíven fogynak, mert voltak olyanok, amik már szőrén szálán eltűntek (megevődtek), míg másokból csak ezek maradtak, ezekre mondta Barnus, mintha zombik jártak volna nálunk:

Többnyire megvarrom őket, de nem bírják a strapát. Barnus szokott elhűlni, mikor talál valahol egy fület vagy lábat, hogy ez vajon mi lehetett és hogy ez mennyire durva? 🙂

Azért van még a tarsolyba! Itt ez az óriási kutyus, Sam kedvence. 🙂 Charlie ezt is akarná gyepálni, csak nem engedem, ha nagyon nem bír magával, akkor a kutyust beteszem a garázsba. Ilyenkor többször van, hogy keresem Sam-et és bent cumizik a garázsba a kis drága. De mivel jön a hideg, a kamra ajtaja leginkább zárva, hát gyerekkutyanapként éli meg ha behozom neki a lakásba és boldogan ráveti magát:

Ezt a képet pedig meg szeretném osztani itt is. Tegnap este készült, vacsi közben. Gyuszit figyelik nagy áhítattal, hogy vajon kapnak egy-egy katonát. Ilyenkor bemutatják, hogy ők a legjobb és legszebb kutyikák a világon. Sam édes komolyságával, Charlie meg a kis 9 hónapos gyagya vigyorával figyel kitartóan:

És hogy mit értünk el ezzel a maciskodással? Nem rágnak szét semmit. Nálunk nincs cipőrágás. Sam hurcolássza némelyiket, de soha nem rágja, csak rájuk fekszik, azzal viszont nem árt senkinek, csak a cipő gazdájának kell kisebb nyomozást indítania, hogy megtalálja tulajdonát. Nem volt bútorrágás, e miatt a cicákra is rendkívül büszke vagyok, használják a kaparófát, nincs tépkedés, stb. Jól  nevelt, okos gyerekek, nem csinálnak semmi kárt, amiért nagyon-nagyon hálás vagyok! Mindenki szobatiszta, ha nem figyelek eléggé a cicák wc-re akkor Büdike jön szólni, mondja és hív a budihoz, és kb. olyan érzésem van, mintha kedvesen megkérne legyek szíves takarítsam már ki. És ott ül végig türelmesen és beront amikor kész. 🙂 Cuki, pedig be is piszkolhatna ha már nem figyeltem oda eléggé.

Szóval jó gyerekek, jó gyerekek. Charlie még néha felnyomja bennem a pumpát, de mindig hamar elszáll a mérgem, mert olyan cuki pofa, nem lehet rá haragudni. Az meg nálam mindent töröl, hogy mennyire szereti Gyuszit és oda vannak egymásért. 🙂 Nem semmi egy csapat! 🙂 ❤