Ki ne ismerné Deményt, Max-ot és Ivánt? Ha mégsem hallottál róluk, ami mondjuk kutyás berkekben megengedhetetlen akkor a Demény, a kötsög blogban olvashatsz róluk. Akinek nincs kutyája annak elnézzük, viszont akkor is érdemes benézni ide időnként, hiszen a Gazdi nagyon jól tudja továbbítani Demény gondolatait. 🙂  Vegyétek, olvassátok! Ha megveszitek akkor támogattok egy menhelyet, mert a könyv árának egy része a Futrinka Egyesület kutyáit támogatja, ahonnan Demény is a gazdihoz került. Ha meg elolvassátok, akkor talán kedvet kaptok egy kis örökbefogadáshoz, megmentve ezzel egy drága lelket meg a magatokét is. Mert teljesen igaz: kutya nélkül lehet élni, de minek?

Szóval kicsit viszontagságos volt a rendelés, mert sehogy sem akart sikerülni, aztán meg hiába írtam ide, meg oda, nem válaszoltak sehonnan sem. Kivéve Juditot, az írót, aki végül intézkedett is, de akkorra már találtam egy másik kiadót ahol meg tudtam rendelni. És vártam, hogy na vajon hány hét telik el, mire a kezembe foghatom. A rendeléskor azt mondták 6-7 nap, de ugye még a hétvége is ott van, meg biztos csúszik minden mint mindig.

Tegnap csöngetnek és hoznak egy pakkot. Na ez meg mi? Demééény! Jaj de megörültem neki! Köszönöm szépen, hogy még egy hét sem telt, de a kezemben tarthatom ezt a könyvet itt Belgiumban! 🙂

Este meg összetereltük a bandát vacsi után egy közös fotózásra, hogy elküldjük Deménynek és Juditnak, mert kérték, hogy aki megkapja készítsen egy selfie-t a könyvvel.

Bár nekünk nem Ivánunk, hanem Samunk van, azért ő is érdeklődve nézte, hogy mi  a csudát csinálnak ezek ott lenn? 🙂

Nagyon örültem, hogy ilyen hamar megérkezett a könyv. Igazából még a postaköltséggel sem volt drágább, mint ha itt egy jó minőségű könyvet vettem volna meg. Azt hiszem ezzel máskor is fogok élni! Mert jó érzés azért mégis, ha egy-egy könyvet igaziból is a kezünkbe tarthatunk. Főleg ha nemes célt támogatunk vele. 🙂