Vége az őszi szünetnek. Most kivételesen mind a három fiú itthon volt, hiszen Gyuszinak  kőkemény pihenő volt előírva, amit eleinte be is tartott, de hétvégén már volt egy kis foci megint, gondosan elkerülve a kerítést és a sötétebb helyeket. Mert hát a gyereknek hiányzik a foci. Ja, hiányzik! 🙂 Szegényke. 🙂

Egy a lényeg, nagyokat aludtunk, pihentünk amikor csak tudtunk, aztán ma reggel meg nem akaródzott felkelni az ágyból. Szó szerint kimásztam 5.40-kor. 😦 

Elkezdődött a következő nagy menet, legközelebb csak a karácsonyi szünet lesz, az bizony még 6 hét. Dávidnak érettségivel egybe kötve. 😦 Jaj! De hát akár akarjuk akár nem, el fog következni az is. 🙂

Amíg mi itthon pihengettünk, addig a lányok elmentek kirándulni Olaszországba,  nagyszerűen sikerült nekik, tele élménnyel, ötszáz akárhány fotóval tértek haza. 

Voltunk múlt héten éves kivizsgáláson is a kórházba Barnussal, és megint bebizonyosodott, hogy ha lehet valamit fejetlenül, meggondolatlanul és szervezetlenebbül csinálni az átlagosnál is, akkor itt meg is történik. Ja, mert hogy egy éjszakát bent is kellene tölteni? Tényleg? Kinek mondták? Mikor? Szó sem lehet róla. Ja, hogy a gyereket ott felejtette a beteghordó másfél órára az ultrahang előtt, aztán meg máshol keresték, hogy hol van már? Hát izé, itt sem tudja nagyon az egyik kéz, hogy mit csinál a másik!

Mivel közöltük, hogy nem hagyjuk ott Barnust éjszakára, felejtsék el, így kora délután dolgunk végeztével már otthon is voltunk. Azért még kijövet adtak egy vércukorterhelésre időpontot péntekre, hogy arra menjünk vissza, amit ugyan ezzel a sunggal el is felejtettünk, de ez természetesen csak azért történt így, hogy elmondhassuk mi is milyen kis meggondolatlanok vagyunk. 🙂 Hétfőn reggel mikor kivettem a papírt a táskámból akkor találtam meg a beutalót. Na, mi sem vagyunk különbek! 🙂 Szerencsére. Megúszni nem tudjuk, bár már elmondták mégsem értem minek, de jól van, majd megcsináltatjuk. Egyszerűen annyi történt, hogy mi annyira, de annyira el voltunk most itthon, hogy törlődött mindannyiunk agyából amit nem  ítéltünk meg fontosnak. Hi-hi, hát ez nem volt az, ezek szerint. 🙂

Még tartozom egy szuper jó alkalomról szóló bejegyzéssel, a héten megpróbálom utol érni magam, ígérem! 🙂  Vagy akár az uram is írhatna róla, mivel neki meg pont érdeklődési köre ugye? 😀 Nem akarok már ujjal mutogatni! 🙂