Mivel nem Magyarországon élünk lassan 10 éve, és a gyerekeink nemzetközi történelmet tanulnak az iskolában (amibe a magyar hát nem foglal el egy határozott részt sem, szépen mondva), így ránk hárul (ami nem is baj) az a kötelesség, hogy gyermekeinknek meséljünk történelmünkről. Részletesen nem fogják tudni, de szeretném, ha fontosabb események, időpontok életük része legyen, emlékezzenek. 

Mint most, mint ma, október 6-a van az aradi vértanúk napja! 

Gyulai Pál: A hősök sírja

Egy sírban, az erdő-szélen,
Háromszáz hős alszik mélyen,
Mély sebekkel eltemetve,
Emlék nélkül, elfeledve.
De lehajlik a zöld erdő,
Rájok élő koszorút sző,
És mint álmaik haragja,
Harsog, zúg a bérc patakja,
Éjfél tájban, sírjok ormán,
Felgyúl néha egy-egy villám,
És felindul a természet,
A menny mintegy leborúl,
S mintha volna végitélet,
Mindent egy hang kiált túl.
Mintha trombiták harsognák
Nem veszett el a szabadság,
Az igazság ünnepel!
Lelkünk szélyeljár a légben,
Örök bíró él az égben,
Nem estünk hiába el!