Megint tanultunk valamit, nem jót, de okultunk és ezután amennyire lehet vigyázunk.

Az történt, hogy kb. két hete először Katinkának, aztán meg nekem nagyon fájt a torkunk. Alig bírtunk nyelni is, kicsit köhögtünk, kicsit tüsszögtünk. Valahogy nem is voltunk benne biztosak, hogy betegek vagyunk, hiszen mindketten allergiások is vagyunk így nyáron, de azért lemondtunk minden találkozót, hogy ne terjesszük a betegséget, ha az.

Aztán pár nap múlva Tasso elkezdett köhögni, majd Charlie és végül Sam is. Mi meggyógyultunk, de a kutyik betegek lettek. Akkor még nem tudtuk, hogy mi a bajuk. Taszikát féltettük, mert hát nem mai gyerek már a lelkem, Charlie-t meg mert még pici, de szerencsére már az összes oltását megkapta. Gondoltuk Sam lehet el sem kapja. Először Taszival meg Charlei-val mentünk orvoshoz, ez bizony valami vírus, be van dagadva a nyakuk mindkettejüknek, be is lázasodhatnak és igen, egymástól kapták el. De ők kitől? Hát, doki bácsi arra gyanakodott, hogy tőlünk. Azt mondta, hogy az embert megbetegítő vírusok könnyen átalakulnak olyanná, hogy a kutyákat is megbetegítsék, szerinte most is ez történt. A csudába! 😦 

Azt gondoltuk, hogy megúsztuk ennyivel, de sajnos nem. Mint a gyerekeknél, most is beigazolódott, hogy az utolsó akik megbetegszik az a legbetegebb. Sam is beteg lett, de ő nagyon. 😦 Bedagadt a nyaka, begyulladtak a mandulái, ráhúzódott a buksija egyik oldalára a vírus, ezért bedagadt az egyik szeme, a fél arca, az antibiotikumtól amit kapott meg rosszul lett. És szegényke bizony be is lázasodott. A legnagyobb baj, hogy ő mindig lebontja a rendelőt ha megyünk doki bácsihoz, mert nagyon fél tőle. Már attól tartottunk, hogy el kell altatnia, hogy megvizsgálhassa rendesen, de most volt az első alkalom, hogy bár nem vidáman, azért engedte a tapogatózást, lázmérést, szurit, gondolom már elég rosszul volt hozzá, hogy ellenkezzen. 😦

De tegnaptól már a gyógyulás útjára lépett ő is. Még beteg, bágyadt, de a nehezén túl vagyunk, úgy érzem. Most itt babázok vele, már két hete babázok valakivel. Bár nem panaszkodom, mert Taszika meg Charlie nagyon könnyen átvészelte, csak szegény kicsi Sam roggyant le. Az aranyos még nem is volt beteg 4 év alatt. 

Jó, hogy nem engedtünk ide senkit, így utólag nagyon nem bánom! Milyen rossz lenne most, ha egyik barátnál a gyerek szedett volna össze valamit, a másiknál meg az öreg kutyikának, malackáknak vittek volna haza valami vírust!!!

Bizony erre is oda kell figyelni, ezek szerint. Vigyázzatok az állatkákra ha betegek vagytok, mert bizony ők is megbetegedhetnek, nem is nehezen! Ha lehet a beteg tartson kellő távolságot az állatokkal, mert mi is nagyon betegek tudunk lenni, de ők még meg sem tudják mondani, hogy mi a bajuk, hol fáj, mit éreznek!