Bemutatom nektek Charlie-t:
Akik ismerik Gyuszit, ők tudják, hogy leginkább elviselte az állatszeretetemet, de ennyi volt. Eddig! 😀 Charlie az ő kiskutyája. Az alomból kb. 1 másodperc alatt kiválasztották egymást. 🙂
És hát szereti mindenki természetesen. Egy igazi gyerek, tele játékkal, csintalansággal. A házat átrendezte, tele van minden játékkal, az órát nézem, mert etetni kell. Sam babysintérkedik, Taszika a játszótárs, vagy inkább játszótér? Mert rajta ugri-bugrál leginkább. Emlékszem mikor Sam-ot hoztuk akkor nem nagyon díjazta, de most ezt a kis majmot szereti ő is. Samu leginkább pofozkodik meg fúj és élvezi, hogy nem mer mellette elmenni mert ráfúj. Időnként úgy kell rászólni, hogy fejezze be Charlie macerálását. Büdike meg csak nézegeti, Charlie beszél neki, de csak nézi aztán elmegy.
A család meg? Persze, pillanatok alatt két vállra fektette a családot. Egyszerűn nem lehet úgy ránézni, hogy ne kezdjen el az ember üngyülibüngyülizni. És ő ezzel teljesen tudatában van és ki is használja maximálisan.
Olyan az ő érkezése nekünk, mint annak idején Barnus születése volt. Többen idiótaként néztek ránk, hogy vállalunk 4. gyereket, megszóltak, megbántottak minket, még elég közeli ismerősök, barátok is. Mára azt hiszem bebizonyosodott, hogy egyáltalán nem baj Barnus megszületése, nem mintha bárkinek is köze lett volna hozzá. 😀 Charlie érkezése is így van, nem mintha ehhez lenne köze rajtunk kívül másnak. Nem örült mindenki velünk, de ez nem baj. Nekünk nagy boldogságot okoz és ez a lényeg. Gyuszi két hét alatt óriásit változott lelkiekben. Nagyon szereti ezt a kis majzit. Mondta is, hogy nem gondolta, hogy így lehet szeretni egy kiskutyát. 😀 Hááát, én mondtam! 🙂
Azoknak akik velünk örültek köszönjük, a babalátogatást is. 😀 A segítséget, a felajánlást, mindent! Aztán majd jövünk élményekkel. Eszti csinál róla minden héten képet, érdekes lesz visszanézni az összeset egy év múlva. 🙂 Fura lesz akkor, hosszú szőrű, Sam-tól világosabb színű goldi lesz.
Most a legnagyobb problémánk vele, hogy amikor megyünk Magyarországra akkor vigyük magunkkal, vagy hagyjuk itthon a két nagy kutyival meg a lányokkal?
Hihi! Leigazzuk a bolygot! Eloszor csaladon belul terjesztjuk az iget, aztan az egesz bolygo ilyen allatszereto lesz!
Kar hogy nem igy mukodik, de nagyon orulok, hogy most mar mindenkinek van allatkaja.. mert ha jol tudom, most mar igy mindenkihez tartozik vki. Vagy nem jol szamoltam?
Igazad van, szerintem szebb lenne a világ, hiszen az állatokat csak szivvel-lélekkel lehet szeretni! De sajna azt látom, hogy mi vagyunk kisebbségben. Na de! 🙂
Barnusnak nincs saját állatkája. Ő nagyon szeretne egy kicsi kutyát, olyat ami nem is nől meg. De valami miatt még nem jött el az ideje. Talán hamarosan. 🙂 A többiek meg vegyesek! 🙂 Szerintem ők is igy gondolják. 🙂 Remélem, hiszen mindenki szeret mindenkit! ❤
Még mindig gyönyörű!! :))
Hát igen, és az is marad, reményeink szerint. 🙂
Hagyjátok otthon a megszokott környezetben!Egy hónap után nagy törés lesz neki egy utazás + egy otthagyás…
Nekem sem tetszik, hogy ott kellene hagynunk egy idegen helyen az öt napra, amíg nyaralunk. A kérdés, hogy a lányok itthon tudnak-e lenni, hogy vigyázzanak rá. Ha nem, akkor nemigen van más választásunk.
Gondolod Gabor, ha nem az lenne a legjobb megoldas Charlie-nak, akkor nem azt valasztottak volna? 🙂
Mindenképpen úgy lesz, hogy a kiskutyinak legyen a legjobb. 🙂
Igazi tündérmackó, teljen benne nagyon sok örömötök! 🙂
Baltóval mi is úgy jártunk, hogy észre se vettük és már az egész családot a kis mancsai köré csavarta. Nem mintha ellenünkre lenne, sőt! 🙂
Nemsokára indulunk vele haza három hétre, izgulok is a hosszú autósút miatt, remélem jól fogja viselni.
Most komolyan emberek még ebbe is beleszólnának hogy hány kutyátok legyen? Hát tudod nektek akár lehetne tizenhárom is, nem gondolnám hogy megmakkantatok, mert tudom hogy nálatok jó helye lenne mindnek. 🙂 Sok boldog percet kívánok nektek. 🙂
Köszönjük szépen, kedves vagy! 🙂 Ugy legyen! 🙂