Tegnapi bejegyzésemhez kapcsolódik a mai is.

Ugye sétikálunk a napsütésben, nézegetjük az üzleteket, kerülgetjük a babakocsival az embereket, amikor egyszer csak átnézek az ut másik oldalára és látom a nemzeti színű zászlót. Gyorsan mondom is, hogy tényleg, pár hete nyílt Antwerpenben egy magyar bolt, vajon ez az? Látjuk világítanak benn a lámpák, a függöny be van húzva, de ugye mi nem tudtuk, hogy alap járaton is igy van-e vagy nem. Egy 10 év körüli kisfiú ül a bolt előtti lépcsőn. Hallgatja a beszélgetésünket, majd vigyorogva ránk néz:

– Ti magyarok vagytok? 
– Aha! Ez itt a magyar bolt?
– Igen, bejöttök?
– Be.

És betódultunk. Odabent egy fiatal pár nézett ránk csodálkozó szemekkel. Mosolyognak, mi mondjuk, hogy jöttünk, mert kedvesen invitáltak minket (mutogatunk hátra a kisfiura). 🙂 Tovább mosolyognak, menjünk csak, de igaziból ők most nincsenek nyitva, csak az egyik szeletelő elromlott és azt jöttek megjavítani. De ha már ott vagyunk nézzünk szét. Szétnéztünk és jó alaposan bevásároltunk. Közben beszélgettünk:

– Bocsi, hogy igy berontottunk.
– Semmi baj, itt voltunk, nektek meg jól jött, így be tudtok vásárolni.
– Mondjuk ha  a kisfiatok nem invitál be minket, akkor talán eszünkbe sem jutott volna bekopogni. 😀
– Tényleg? Nem is a mi kisfiunk! 😀
– Ööö, hát izé. 😀 😀 😀

Hát, ennyiben maradtunk. Otthon örültek a gyerekek a nagy kincseknek, a gyümölcslevesnek, túró rudinak, túrókrémnek, a csokiknak, vittünk nagyon finom kolbit, májkrémet, meg már nem is tudom miket. 

Csak ajánlani tudom őket, nagyon kedvesek voltak, jó volt betérni a kicsi boltba. Aztán időközben többen is lettünk, valahogy betalált más is. Remélem hamarosan már az igazi nyitvatartási időben is ellátogatunk hozzájuk, hiszen nincsenek messze. 🙂

Nézzétek csak milyen szép cégérük van, rajta cím és nyitva tartás: