Kicsit dicsekszem, ugye nem baj? 🙂

A kezem miatt azt gondoltam, hogy idén nem is lesz virágos kertecském, mert hát azt már tényleg nem kérhetem, hogy azt is megcsinálják helyettem. Gyuszi aranyos volt, itt is segített, így ha nem is egyszerre, de időnként ki került egy-egy virág. Mára pedig összeállt a kiskert ahová jó kiülni, az udvaron a hintaágyba ücsörögve nézelődni, hallgatni a zümmögő méhecskéket és gyönyörködni a színek kavalkádjában.

 

Számomra a nyugalom szigetét jelenti. Most nem lett telezsúfolva, de idén így tetszik. Csak két ellensége van a virágoknak, a tűző nap, ami jön teljes sebességgel, hétvégére most éppen már 32 fokot mondanak. A másik a büdös meztelen csigák, amik rendíthetetlenül rágnak mindent. Van pár virág amit nem szeretnek, de ha rajtuk múlna, akkor pár nap múlva csak a szárak meredeznének az ég felé. Így aztán időnként be kell szórni a kertet granulátummal amit itt lehet kapni sok helyen. Pár esőt kibír, de aztán újra ki kell szórni, mert jön a csigaáradat. Sajnos kénytelenek vagyunk ehhez folyamodni. Próbáltam én kávézaccot kiszórni, meg tojáshéjat apróra törve, meg tettem ki sört is, de valahogy mindig volt utánpótlás a virágok meg fogytak.

 

Taszikám is szívesen ücsörög kint a teraszon, bár nagyon kell vigyázni rá, mert ő már egy tisztes öregúr, és mint ilyen édibédik elalszanak a napon. Ezért szemmel tartom mindig, nehogy sokat aludjon a napsütésben és hőgutát kapjon. Drága macikám, élvezi a meleg napokat!:) Sam bölcsen mindig a fa alatt henyél, lehet, hogy a goldik nem szeretik vagy nem birják annyira a napsütést? Ennek eddig még utána sem néztem, de lehet, hogy ez van. Legalább őt e miatt nem kell szemmel tartani. 🙂 

A madárkáimat meg a család hűségesen viszi ki reggelente és hozza be este. Nagyon szeretnek kint lenni, a régi házban tavasztól őszig ki is költöztettem őket, de itt nagyon sok a cica és féltem őket, nehogy éjszaka valami tragédia legyen. Így aztán minden nap utaznak. Nagyon édesek, ahogy kint a napon repkednek, fürdenek, pacsálnak a kis fürdőszobájukban, van, hogy egyszerre ketten, hárman is, sokkal elevenebbek, boldogabbak szerintem ha kint lehetnek a levegőn, a napsütésben. Délutánra azért be szoktam őket is húzni a napernyő alá, mert bár nem értek hozzá, de féltem őket, nehogy bajuk legyen, nehogy túl sok legyen a napból. Biztos ami biztos! 🙂