Samu beteg lett! Szegényke össze-vissza pecsételte az alsó szintet, úton-útfélen volt egy pici pipi. Ajjaj, ez nem jó, éreztem én mindjárt! 😦 Aztán telt az idő és nem lett jobb, mitől is lett volna? 

Na jó, kimegyek a kocsihoz, beülök és nézzük azt a sebváltást. 1-2-3-4, tolatás megy, szinte fájdalom nélkül. Az 5-6 csak fájdalommal, de a másfél km-es távot úgy gondoltam, hogy nem száguldozva tenném meg.

Eszti felhívta csodadokinkat, persze mehetünk, igaz, hogy a rendelés csak 1-től lesz, de menjünk. Esztit vittem magammal, mert ha bármi gáz van a kezemmel mégis, akkor ő tud vezetni, már egész ügyesen tekergeti a kormányt és nyomkodja a pedálokat. 

És tadam, meg is érkeztünk. Doki bácsi mint mindig most is egy tünemény volt, Samu kapott pár simit majd szurit. Valami hólyaghurut. Csak mondom, akik itteniek olvassák és van cicájuk, a doki bácsi panaszolta, hogy nagyon sok cicát visznek most ezzel az orvosokhoz, figyeljetek rájuk! Samukám is ezt kapta el, lázas is volt. Szerencsére jól gyógyítható ez a betegség, remélhetőleg az antibiotikum, a fájdalom- és lázcsillapító megteszi a kellő  hatás hamarosan. Azt, hogy egy benti cica, aki soha nem jár ki, hogy kap el egy ilyen nyavalyát, hát én nem is tudom! Talán a kutyák hazahozták a vírust a szőrükön, lábukon? Vagy mi? Fogalmam sincs! 😦 Most figyelhetünk Büdire meg Kaktuszra, mert hát igen fertőző. 😦 De az a lényeg, hogy meggyógyuljon az aranyos mielőbb és ugra-bugrálhasson tovább a család örömére, a többiek meg ne kapják el! Most egyenlőre ilyen kis szomorú szemű az én cicám:

 

A kezem meg köszöni szépen jól van! 🙂