Jól eltűntem, bocsi! Igazolásom van!

Miért okulásként? Ha fáj a kezed, sőt fájnak a kezeid, akkor ne bagatellizáld el, főleg ha vissza-vissza tér a fájdalom.

Nekem már időnként fájtak a kezeim, de úgy gondoltam, hogy megerőltettem, vagy rosszul nyúltam valamiért. Olyankor jött a fásli, egy nap pihenés aztán elmúlt. Az, hogy ezek egyre gyakrabban történtek? Nos fel sem tűnt, valahogy nem foglalkoztam vele. Aztán nagy riadalmamra egyre többet ébredtem fel éjszaka arra, hogy zsibbadnak az ujjaim. Először persze azt hittem, hogy mondjuk sokáig aludtam egy helyzetben, meg hasonlók, de pár nap, hét után már ezt is elvetettem. Na, ez volt az a pont, amikor segítségül hívtam elég elvetendő módon a guglit. 🙂 Annyira egyértelműek voltak a leírás alapján a tüneteim, hogy csak na! Kéztőalagút szindróma. 😦 

Ekkor elmentünk dokihoz, mondta, hogy bizony-bizony, ez az. Na remek. Beutaló, kézsebész keresés. Akit a doki néni ajánlott csak egy hónap múlva tudott volna fogadni minket, így kis keresgélés, kutakodás után barátok ajánlottak két dokit, az egyik fogadószobájába is ültünk még azon a héten. 

Jött a röntgen, majd a lehetőségek felvázolása. Van szuri, ami akár évekre is eltolhatja a műtét időpontját, amelyet megúszni nem lehet, de általában 5-9 évvel is kitolja ezt a kellemetlen dolgot.

A szuri? Hát hagyjuk inkább! Aki átesett rajta az tudja miről beszélek, a többieket meg nem riogatom. Akkor szépen megkaptam a fenti képen látható rögzítőket, amibe gyakorlatilag semmit nem tudtam csinálni. De a remény meg volt, hogy 3 héten belül kiderül jó-e? 

A gond akkor kezdődött, amikor már 3 nap elteltével sem tudtam mozgatni a csuklóm, az ujjaimat. Telefon a dokinak, hogy ez nem jó, vissza hozzá. Megnézte, hümmögött, majd elkezdte ecsetelni a műtét folyamatát. 😦 Most még megyünk egy neurológushoz szerdán, aztán konzultáció. Még azért elmondta, hogy ez azért lehet jobb. 

Most azt gondolom, hogy a bal kezem még gondolkodóban van, hogy meggyógyuljon-e esetleg vagy sem. Minden nap reménykedem csak egy icipici javulásban, hogy a bal kezemet nem kell megműteni. 

A jobb? Hát, inkább hagyjuk is. Mára szinte használhatatlan. 😦 Lassan érzéketlen, állandó fájdalommal. Bizonyos mozdulatokat képtelen vagyok vele csinálni. Elejtek dolgokat, szinte elszállt belőle az erő, mintha nem is az enyém lenne. És ez a kellemetlen fájdalom sajnos kisugárzik már a karomba is. 

Azért is írom le ezeket a tüneteket, hogy ha más ezeket tapasztalja, akkor futás a dokihoz! Ne várjatok vele! 

Nyűgös és türelmetlen vagyok! 😦 A családom csodálatos, az én drága férjecském igyekszik megcsinálni mindent helyettem, ami engem ezzel egyenes arányban dühít. A gyerekek is segítenek amiben csak tudnak. Pedig még egy kis időt várnom kell, mert itt az ünnep, a doki megy szabira, gondolom csak utána tud már megműteni. Aztán pedig állítólag jön kemény 3 hét, amikor meg sem mozdíthatom a kezem. Na, majd ez kiderül. Abban azért még nagyon reménykedem, hogy csak a jobb kezemet kell a szike alá dugnom.