És persze kik azok, akik naponta mosolyt csalnak az arcunkra? Ezeket a fényképeket meg kell osszam veletek, meg magunknak is szeretném eltenni. 🙂

Először is itt van ez a drága rangidős tisztes ur, Taszika. Megint fodrásznál jártunk, előtte lefényképeztem. Olyan édes macika a hosszu szőrrel, de már nagyon melege volt a bundiba, épp időben mentünk fodrászhoz.

Előtte:

Utána, bár nem volt hajlandó a kamerába nézni:

Na és aztán itt van a drága, édes, kis félős Büdike. E-bay-en sikerült megint venni nekik pár euroért egy alvós helyet. Kb. 2 perce volt a lakásban a kosár, és már ezt láttam:

Tegnap este meg vacsi utáni nyujtó gyakorlatait végezte a kaparófa tetején:

És itt egy örök baba. Biztos vagyok benne, hogy nincs tudatában annak, hogy ő egy negyvenakárhány kg-os óriási kutya. Simán beül bármelyikünk ölébe, felmászik hozzánk, bujik, hempereg. Kb. mint pici korában. Kár, hogy nem látszik a nyam-nyam a képen. Álmában is állandóan megy, szalad, nyammog, fintorog, motyog valamin. 🙂

Itt a bizonyiték, igen is tudnak nevetni a kutyák! Sam-et felébresztettem, egy kis csiki és már ezt csinálja nagy boldogan. Édes cukker. És még mindig olyan bátor mint régen! 🙂 Némelyik kutya akkora mint a feje, megugatja ő meg hanyathomlok rohan el, hogy jaj, meg fog enni! 🙂

Samu! Mit is mondhatnék róla? Ő mindenki babája, barátja, cicája, vele mindig történik valami és mellette igazán nem lehet unatkozni. 🙂
Ez az anyuci hagyjál már végre békén nézés:

Mosakodóban, a család egyik részének tetszik a kép, mig másik fele szerint félelmetes. Döntse el mindenki szerinte milyen ez a kép? 

Tegnapi vacsinkat igy szemlélte a nappali ágyáról:
Mi van azon a tányéron? Muti!

Mindig nagyon kedves, a frissen mosott ruhát még szivesen tovább száritja az asztalon, bármikor, bármennyi ideig!

Most mig irtam ezt a bejegyzést, közben szépen megteltek az asztalomon lévő cicaágyak. Nemrég kénytelen voltam még egyet feltenni idő, mert pofozkodás volt azért az egy szem ágyikóé. Igy aztán ez van ha több időt töltök az asztalomnál: