Régebben mikor jöttünk vissza Magyarországról akkor bevásároltam pár újságból. Mondjuk a pletyka és mindenféle hasonló lapokat kihagytam. El is tettem őket, még ma is meg vannak, őrizgetem őket mint  valami kincset. 

Tavaly megkeresett minket a Dimag, hogy rakjuk ki a hirdetésüket és akkor választhatunk egy kiadványukból. Átengedtem a lehetőséget Gyuszinak, ők pedig hűségesen küldték havonta a Galaktika-t. Letelt az év, a hirdetés eltűnt és én pont ekkor kaptam egy linket, olvassam el. Gyuszi megvette a Nők Lapja egyik decemberi számát és én élvezettel olvastam minden oldalát a tableten. 

Jé, ez szinte olyan, mintha a kezembe tarthatnám az újságot igaziból. Jé, lapozni is lehet. De jóóó! Bevallom rákaptam és most én kértem, hogy legyen szíves nézze meg mennyibe kerülne egy negyedéves előfizetés. Csak hogy kipróbáljam milyen, aztán majd meglátjuk a továbbiakban. Kis turpisság volt a dologban, mert bár lehetett kérni negyedéves előfizetést is, de a kiválasztás után csak a féléveset ajánlotta fel. De nem volt drága, pár euro, így megkaptam. És azóta szépen jön minden héten. Már ennyi van:

Pont az előbb töltöttem le a legújabb számot:

És hogy miért is írok erről? Mert ajánlom azoknak, akik eddig hezitáltak, vajon milyen lehet, jó lehet így olvasni? Meg hasonlóak. Én képes vagyok a megjelenés, letöltés után kiolvasni az egészet, ha egy módom van rá. 🙂 A semmitől ez is jobb.

És bevallom jól esik magyar újságot olvasni. Főleg azért is, hogy ne felejtsünk már el magyarul. Ahogy telik az idő egyre gyérül a szókincsünk. Barnusé és Esztié nagyon gyalázatos! Barnusnak mert itt nőtt fel és túl sok volt a más nyelvi hatás, Esztinek a barátja flamand, flamand egyetemre jár, flamandok a barátai, rajtunk kívül szinte csak flamandul beszél, ezért sokszor nehéz a váltás, persze jókat nevetünk rajta, meg többnyire értjük is hogy miről beszél. Katinkánál nem jön ki ilyen élesen, mert ő a franciát használja az egyetemen, a  munkájához az angolt, de vele is voltunk már úgy nem is egyszer, hogy jól van, mondjad amilyen nyelven tudod, mert nem tudta mi hogy van magyarul. Dávid meg könnyebben beszél angolul mint magyarul, hiszen a nemzetközi iskolában az a közös nyelv, hiába erőltetik annyira a franciát. De tegnap nagyon szépen beszélt flamandul a kutyaiskolában, olyan büszke voltam rá! 🙂 

Na így állunk ezekkel a nyelvekkel. Nemrég Katinkával voltunk hármasban, beszéltünk egy zöldségről és egyikünknek sem jutott eszébe magyarul. Gyuszinak az angol, Katinkának a francia, nekem meg a flamand neve ugrott be. És tudjátok, amikor már minden bajod van, vakarod a fejed, hogy mi a csuda lehet az, és egyszer csak beugrik, hogy jaaa, igen. És mosolyogtam rajta, de csak egy kicsit, mert utána az jutott eszembe, hogy ez szomorú is egyben. 

Na ezért is lesz jó ez az újság, hátha a lányok is forgatnák néha-néha és ezzel is megőrizhetnék a magyar nyelvüket, a szókincsüket.