Címkék

, , , , ,

Múlt csütörtökön egyszer csak Gyuszi odafordult hozzám, hogy úgy készüljek vasárnap délután megyünk valahová. Bevallom őszintén, már akkor sem volt hozzá kedvem, leginkább mert az volt az utolsó napunk, együtt a hosszú szünet végén. 

Aztán eljött a vasárnap és nekem egyre jobban nem volt kedvem elmenni. Még meg is kérdeztem, hogy muszáj-e menni? Hát igen, muszáj. Elindultunk, Gyuszi látta a kedvetlenségemet és be is vallottam, hogy nincs most kedvem kimozdulni otthonról, de kedvesen megnyugtatott, hogy jó lesz és jól fogom magam érezni ott ahová megyünk. Többet nem volt hajlandó elárulni. 

Aztán a szokásos parkolóhely keresgélés után egy kis séta, és kikötöttünk a BOZAR-ban. Egy pici irodába kellett mennünk átvenni a jegyeket, mert Gyuszi megvásárolta már a interneten. Azt gondoltam, hogy valamiféle koncertre megyünk ide, mert életemben először itt láttam a 100 tagú cigányzenekart, még sok-sok évvel ezelőtt, de nem tudtam rájönni, hogy most mire is megyünk. 

Aztán persze kiderült, nagy-nagy örömömre, a Belga Nemzeti Filharmonikusok újévi koncertjére mentünk. Sajnos nem sokszor volt még eddig részem élőben részt venni koncerten, de amikor mégis alkalmam adódott rá , akkor mindig mély nyomot hagyott bennem. 

Valamikor évekig csellóztam, aztán életem egy olyan szakaszához értem, amikor választanom kellett a zene és a sport között. Akkor a sportot választottam, a zene a rajongás szinten maradt meg az életemben, továbbá támogattam gyermekeimet, amikor zenét szerettek volna tanulni, mert tudtam, hogy milyen élményben lesz részük.

ujévi koncert

 

Elfoglaltuk a helyünket, majd bevonultak a zenészek, a karmester és elkezdődött a csoda. Bevallom őszintén, hogy a két óra alatt elmorzsoltam pár könnycseppet is. Csodaszép volt! Az ember lelkéig hatolt a zene, mosolyra fakaszt vagy éppen a sírás környékez. Aki hallott már élőben ekkora zenekart játszani, az tudja miről beszélek. Amikor az ismerős dallamok ott és akkor szólalnak meg, és el sem tudod hinni, hogy ez igaz! A műsoron ezek voltak.

Mikor bementünk, akkor Gyuszi mondta, hogy én biztos élvezni fogom minden percét, ő csak eljött velem, de majd igyekszik jól érezni magát. És aztán a koncert végén ő is mosolygott és megbeszéltük, hogy ezt nem lett volna szabad kihagyni! Hát igen, ami szép az szép, mindegy, hogy szakavatott fül hallja-e vagy sem! 🙂

Zenéből különben mindenevő vagyok, csak tényleg zene legyen. Barnus megértette ezt, időnként elcsodálkoznának sokan, micsoda zenéket mutat nekem az én kisfiam péntekenként, amikor jövünk haza a suliból. Csak hörgés meg ordibálás ne legyen benne. De legyen zene, legyen muzikális. És ő megmutatja nekem ezeket és jót mosolygok időnként, hogy nahát meg hűha. Mostanság nagyon megy a Linkin Park. 🙂 Még a tavalyi albumukat meghallgatjuk majd, de a következő nem nekem való lesz, mármint a kisfiam szerint, mert egy ilyen, egy olyan albumuk van, a következő hörgős-ordibálós lesz. 🙂 Tapasztalat szerint. 🙂 Jól van, elhiszem! 🙂

Gyuszival pedig megbeszéltük, hogy valahogy el kellene jutnunk több ilyen gyönyörűséges koncertre! 🙂