Címkék

, , , , , ,

Újra beiratkoztam flamand nyelviskolába. Eddig nem voltam túl szerencsés ezekkel a  sulikkal kapcsolatban, mert mindig történt valami amint elkezdődött a tanfolyam.

Hol valaki tartósan beteg lett, hol valaki kórházba került, hol elköltöztünk és utána már nem tudtam bejárni, hol meg olyan későn volt az időpont, hogy szó szerint kidőltem az asztal mellől este 10-kor.

Most itt indult ahol lakunk, sőt, nem messze tőlünk, gyalog is át tudok járni. És úgy alakult, hogy valamelyik lány mindig itthon lesz hétfőn délelőttönként, így tiszta fejjel, üdén, frissen mehetek. Ugye milyen jó nekem? 🙂

Hétfőn meg is volt az első három óra, tele is lett a fejem, alig tudtam utána beszélni, itt kavarogtak bennem a flamand szavak, mondatok, kifejezések. Ami különben jó nagyon.

Át kell szerveznem az életemet, a napjaimat, ezzel nem lesz gond, csak idő kérdése. 

Az már inkább gond, hogy bár Dávid még múlt héten elkezdte, de a család többi tagja vasárnap óta szép sorjában beteg lett. Először Barnus, majd Katinka és én, Eszti követett minket, hogy ki ne maradjon, ma pedig már Gyuszi is beállt a sorba. Így aztán jól vagyunk!

És megint rezgett a léc, ma be kellett vinnem Katinkát és Barnust a kórházba, mert nagyon nem voltak jól. 😦 Vizsgálatok, fújás  ami Barnusnak szinte az értékelhetetlenség határait súrolta,  gondolkodás. Mi meg féltünk, hogy bent tartja a kórházban a doktornő, de mivel a fizikális vizsgálat egyáltalán nem támasztotta alá a fújás eredményét, ezért elengedtek minket antibiotikummal. 

Volt egy érdekes beszélgetés az orvossal (nem a mi orvosunk, ő szabin van a héten, egy fiatal doktornő, aki a mi orvosunk keze alatt tanul, ismeri a gyerekeimet). Ugye megvizsgálta Barnust, a fújás papírjáról komolyan mondom nem tudta levenni a szemét olyan lehetetlenül rossz volt. Amikor eljönnénk, akkor kérjük, hogy adjon igazolást a hétről. Ránk néz, hogy miért? Nem volt a gyerek iskolába? Én rámeresztem a szemem, ilyen állapotban? Ja. Jól van, ok, ad igazolást. Azt hittem dobok egy hátast. Ugye a cf nem gyerekjáték, a gyerek most folyamatosan köhög mint egy öreg dohányos, a zsepi percenként a kezébe, a lelete tök szar (bocsi!), erre megkérdezi, hogy eddig nem járt iskolába?  Miért, mert itt ilyen állapotban járnak a cf-es gyerekek iskolába? Tényleg? Mert ahhoz már hozzá vagyok szokva, hogy mínusz 3-4 fokban apuka télikabátban, vastag sállal a nyaka körül vezeti a szerintem 4-5 cm-rel összébb fagyott kislányát, akin a balon kabát kigombolva libeg, vékony balettcipőcskében és zokniban megdermedve totyog utána, na de hát tekintsük őt egészségesnek. De akiről tudjuk, hogy gondja van, arra nem kell jobban vigyázni? Mentségére legyen mondva a doktornőnek, hogy fiatal még, bár a józan ész azért dolgozhatna. A mi orvosunk biztos nem kérdezett volna vissza, bár ő meg már ismer. 

Na, most jól kimorogtam magam, a betegségekről ennyit. Szedi mindenki amit szednie kell, teszi amit tennie kell.  Aztán egyszer csak meggyógyul mindenki a családban és én nyugodtan mehetek hétfőn újra flamandozni.