27 évvel ezelőtt már másfél órája férj és feleség voltunk. Hamarabb nem vállaltak esketést, hát maradt a reggel 9 óra. 🙂

 

Így indultunk neki akkor a közös életünknek és le sem lehetett volna törölni a mosolyt, a nevetést az arcunkról. Emlékszem, a fényképész szinte könyörgött, hogy készíthessen rólunk legalább egy olyan képet, amin komolyabbak vagyunk. Nem nagyon járt sikerrel!

Nagyon sok minden történt velünk a 27 év alatt, de mégis, mintha nemrég történt volna minden. És nem is nagyon akarnánk tudomásul venni az idő múlását,  de ugye ott vannak a gyerekek, Katinkánk másfél év múlva született meg, aztán 2,5 év múlva Esztikénk, majd rá 7 évre Dávidunk és 3,5 év múlva Barnus. 

Tanultuk egymást, az életet. Kialakítottuk magunknak és kőkeményen kiálltunk egymásért, a közös életünkért, az elveinkért, ami bizony nem tetszett mindig mindenkinek. De a minket szeretők elfogadták és remélem bizonyítottunk így 27 év után, hogy nekünk lett igazunk. 

Hálás a vagyok a gyerekekért, jó gyerekek! Remélem Isten kegyelméből olyan útra tudjuk állítani őket, amely boldoggá teszi őket. Mert hiába pénz és hatalom, ha nincs boldogság! Higgyétek el tudom, másképp most ezeket a sorokat le sem írhatnám! 

És hát természetesen hálás vagyok azért az emberért, akiért érdemes élni, akiért érdemes harcolni, akivel érdemes élni és akivel érdemes harcolni. Reméljük, hogy még hosszú közös út vár ránk!