Címkék

, , , , , , , ,

Egyszer Gyuszi mondta, hogy jó lenne valami maradandót alkotni és itt hagyni magunk után a világnak. Én akkor azt találtam neki mondani, hogy már van négy nagyszerű dolog, amit itt hagyunk, a négy gyermekünk. Mosolyogva bólintott akkor. 🙂

Mennyit kértem, könyörögtem, szárazra beszéltem a számat, sírtam ha kellett, nevettem leginkább, példálóztam, meséltem és meséltem emberekről, történésekről, szerencsére nem sokszor fenyítettem, volt akinél kellett büntetnem és újra csak könyörögtem, kértem, magyaráztam. És újra, és újra! Megunhatatlanul, mindig! Ha kellett éjjel, ha kellett nappal, akkor is ha nem akarta, akkor is amikor nagyon kellett. De mindenek előtt szerettem őket feltétel nélkül, mélységesen, mindig, minden időben! És hálás vagyok Istennek, hogy most, ki felnőtten, ki a helyét keresve a nagyvilágban, ki még gyerekként, de együtt vannak így most is és mindig együtt is maradnak, mert ők is megtanulták egymást szeretni mindenféle feltétel nélkül. És ez már így lesz mindig, ők már sosem lesznek egyedül! 🙂 

Ők az én gyermekeim, az én kincseim, a mindeneim ( a kép csalóka, mind bohóc! 🙂 ):

1236438_10151530164311685_701104221_n