Címkék

, , , ,

Nagyot sétáltunk a Duna partján, de valahol messze láttuk, hogy ott lesz a végcél, kiszélesedik a víztömeg.  Nagyon szép hajók, hasonlóan nézelődő turisták között, jót beszélgetve, andalogva közeledtünk. 

Majd megláttunk egy kicsi folyócskát a túl parton a házak között, igazából nem is voltunk biztosak benne, hogy ez az Ilz:Duna2

De mégis, mert már láttuk utunk végét, a nagy vizet, amelynek a partján egy nagy táblát is találtunk, melyen láttuk, hogy igen, az a pici folyó ott az Ilz, ami pár hete bizony nem is volt ilyen pici:

Duna1

 

Itt van az Inn, a szigetecske jobb oldalán hömpölyög:

Duna3

 

Érdekes, hogy mennyire zavaros, tényleg mintha hömpölyögne. Ezen a szakaszon mérete szerintem vetekszik a Duna méreteivel. És aztán  a sziget csucsánál állva láthattuk, amint egymásba olvadva tovább robog az óriási víztömeg:

Duna4

 

Gyuszi mosolyogva figyelt, ahogy ott álltam. Mondta is, nézd meg jó alaposan, itt vagy végre! 🙂 Igen, szeretem a vizet nézni, szeretek a vízparton ücsörögni, gondolkodni, vagy éppen nem gondolkodni. 

Szépen visszasétáltunk, nézelődtünk, megvacsiztunk, beszéltünk a gyerekekkel, aztán megpróbáltuk kipihenni az út eddigi fáradalmait. Kicsit morogtunk is, mert bár a szálloda szép is volt meg jó is, csak éppen se délután, se este, se másnap reggel nem volt meleg víz.  Ez egy kicsit lelombozó volt, de hát kibírtuk, a végén ezen is jót nevettünk. Minek morogjunk? 

Reggel szomorú, szürke időre ébredtünk:

Duna5

 

De mi ennek is örültünk, mert legalább lehűlt a levegő egy picit és nem tűző napsütésre ébredtünk. Bőséges reggeli után indultunk el Magyarországra.

Nagyon szép nap volt a tegnapi, nekem. Nem volt benne semmi csicsa, semmi nyálasság, csak ott volt a Duna meg mi. Felfedeztünk, rácsodálkoztunk, megnéztük, fényképeztünk, emlékezhetünk. Mindenkinek ilyen bakancslistás beteljesedést kívánok! 🙂