Címkék

, ,

Eltelt újra egy hét! Bocsánat, hogy nem írok  de igazából nincs is mit. Most rám szakadt minden, ha szaladni kell valahová, valakiért az csak én lehetek, nem tudom mondani Gyuszinak, hogy ugorj már be a kocsiba, stb. Itt ez a nagy ház, sokan is vagyunk, szünet is volt az elmúlt héten, itthon, bezárva az egész család, mivel szakadt végig az eső, időnként be is kellett fűtenünk  mert hát a nappali 8 fok nem nagyon melegítette fel a falakat és az éjszakai 1,5 fok sem segített ezen. Így aztán, rohanás, rohanás mindenfelé, de nem baj, csak így három hét után már kicsit elfáradtam. 

Persze leginkább a lelki tényezőket lehet e miatt okolni. De lassan azon is túl leszünk! Időnként bepöccenek, mint például amikor múlt hét elején kijelentette Gyuszi, hogy ő bizony el megy dolgozni hétfőn ha jól lesz. Ez számomra azt jelentette, ha szikrányi lehetőség is van, akkor megy. Hááát, rendesen berágtam erre! Aztán nem is beszéltünk róla, míg Gabóék itt voltak, ahol újra elő került a téma és szerintem meglepetten figyeltek, hogy rendesen összevitatkoztunk, mert hogy nekünk ez nem nagyon szokásunk, se akkor ha magunkban vagyunk, mások előtt meg főleg nem! Mondanom sem kell, nem osztottam Gyuszi álláspontját!

De eldőlt minden, mert aztán érezte, hogy nem megy ez olyan gyorsan mint szeretné, pénteken orvos, aki nem nyúzta  mondta, hogy rendben van ez, csak szépen menjen haza és gyógyuljon. Így is lett, én meg végre megnyugodhattam, e miatt legalább nem kell izgulnom! 

A teszteket csináljuk, nagyon sokat javult, gyógyult Gyuszi állapota, de tényleg, csak a szemét ne kellene becsuknia. Már szépen korrigál csukott szemmel is, de látom még hosszú út áll előtte. 

Ma elvitte a kutyikat sétálni, mert állandóan csak itt van a négy fal között. Először Taszikát, mert ugye ő jó fiú  próbának jó lesz, nem húz  szót fogad, megáll ha kell, türelmes és különben is imádja Gyuszit. Mondtam is Taszinak, vigyázz Apucira! Ő meg nagy okos szemével ránézett, majd rám, mintha mondta volna, hogy jó. Nagy öröm volt, mert nem volt semmi gond, jót sétáltak, majd még Sam-el is tett egy kört. Most pihi aztán torna. Így megy ez minden nap!

Majd lassan el kellene döntenünk, hogy mi lesz jövő héten, lesz-e munkába járás.  De ugye a kocsiban is csukott szemmel utazik, a fejmozgatás ide-oda, hirtelen helyváltoztatásba még mindig bele-beleszédül. Egyre kevésbé, de még mindig. Még pár nap, aztán ezt a kényes témát is elő kell vennünk újra!

Lassan azt gondolom, hogy veszek ki egy nap szabit! Egyszer! Valamikor!