Most, míg Gyuszi meg nem gyógyul, addig róla fognak szólni az írások  előre szólok, akit nem érdekel az ne is olvasson tovább. De tudom sokakat érdekel, kapom az üziket, nekem egyszerűbb így válaszolni a családnak, barátoknak, mindenkinek.

A hétvégénk gyógyulással telt, napról napra jobb lett Gyuszi közérzete, de a szédülés még mindig megmaradt. Közben abba kellett hagyni a gyógyszer szedését is. 

Aztán tegnap délelőtt megszólalt, hogy ő egyre rosszabbul érzi magát, kb. az előző heti szerdai állapotba zuhant vissza. Egyre több kétségem volt a gyógyszerrel kapcsolatban, így nem sokáig vacilláltam  őt se kellett nógatni, mert már megint rosszul is volt, ugri be a kocsiba és mentünk az ügyeletre.

Pont az az idős doki volt ügyeletes, akihez annak idején Barnust vittük mikor elkapta az influenzát. Megvizsgálta Gyuszit, motyogott, vakarta a fejét, majd szépen leírta pontosan azt, amivel nekem is gondom volt már első pillanat óta.

Gyuszinak a kórházban szteroidot kezdtek el adni az infúzióba,  majd itthon is kellett szednie három napig és abba hagyni. Most ezzel csak az volt a gondom, hogy ezt a gyógyszert Katinka is szokta szedni 2-3 évente a polipjaira és tudtam jól, hogy ennek a gyógyszernek a szedését nem lehet abba hagyni egyik napról a másikra, főleg nem ilyen dózisba. De a kórházba ezt mondta a doki, bár morogtam magamba, de megint nem szóltam, amit megint nagyon bánok így utólag!

Megkaptuk az elbocsájtó szép üzenetet a doki bácsitól, részletesen leírta,  hogy hány naponként és mennyivel kell csökkenteni a gyógyszert, jövő szerdán kell befejezni (a kórházi doki az elmúlt szombaton fejeztette be)én kimorogtam magam és féltem, mert Gyuszi rosszul volt egész nap. 

Ma reggelre szerencsére megint jobban lett, így bebizonyosodott, hogy tényleg szükség volt arra a gyógyszerre még! A speciális tornát csináljuk, sajnos még mindig dől főleg jobbra és még mindig vannak olyan gyakorlatok, amiket nem tud megcsinálni egyáltalán. De haladunk, és reménykedünk!

Tapasztalat, hogy nem fogom be a szám, mit érdekel engem, hogy szabad-e szólni, vagy nem? Ezután szólok és kész. Az első Katinkánál volt, ott is felkaptam a fejem, de nem szóltam, meggyőződésem, hogy e miatt került végül kórházba. Most meg ez a szteroid gyógyszer adagolás. Csak azt nem értem még most sem, hogy az orvosin ezt nem tanítják a fiatal orvosoknak? Mert hogy az idősebb tudta egyből hol a hiba!

Ja, és aggódtam a miatt is, hogy bizony már több mint egy hét eltelt és ahhoz képest, hogy a kórházi doki azt mondta, hogy 3 nap múlva elmúlik minden tünet, Gyuszi még mindig szédül rendesen. E miatt is aggódtam, hogy jól van ez így?  Minden rendben? Miért mondott 3 napot? De tegnap az idősebb doki megnyugtatott e miatt is, hogy nincs semmi baj, ez ilyen lefolyású  Meg ugye nem vagyunk egyformák, az egyiknél eddig, a másiknál meg addig tart. De én mondjam ezt el egy orvosnak?

Napi morgás meg volt!!! 🙂