Címkék

, , , , ,

Annyi emberrel találkozunk az életben, de csupán néhány gyakorol nagy hatást szívünkre és lelkünkre. Ők azok, akik kitöltik gondolatainkat, s akik mindig fontosak maradnak számunkra: igaz barátaink. 
                                                                 (Susan Polis Schutz)

Azt mondják minden rosszban van valami jó. Most előszedem azt, ami az utóbbi napokban mégis jó volt. Kiderült, hogy ki is az igaz BARÁT! Mert ugye barátja az embernek lehet nagyon sok, nekünk is térül-fordul egy-egy ember, egy-egy család. Azért az évek elteltével már érzi, tudja az ember, hogy ki az akihez bármikor, bármiben fordulhat, de mégis ilyenkor derül ki, mert Mama nem véletlenül mondta mindig nekem, hogy az igaz barát a bajban látszik meg. 

A Belgiumban eltöltött 8 év alatt jöttek-mentek az emberek. Van aki azért maradt, mert megkedvelt, megszeretett minket, van aki érdekből, van aki azért, mert ha már nincs ló szamár is jó alapon nem volt más neki. 

Mikor bazira félsz és bazira egyedül vagy lélekben, akkor kell, hogy legyen valaki, akit felhívhatsz! Mert kell lennie igen is valakinek! És volt! Két ember is! Gabót még hétfő délután hívtam a kórházból, hogy baj van. Azonnal jött volna, mondtam nem kell. Mikor éjszaka ott hagytuk Gyuszit, felhívtam a kocsiból.  A kórháztól kb. 5 percre laknak, épp útba esik, menjünk be. Mondtam nem, a gyerekek otthon vannak, megyek haza. Elmondta, hogy nem, most menjek be, a gyerekek már nagyok nekem meg meg kell nyugodnom. Katinka is azt mondta ugorjunk be pár percre.

Bementünk, amiért így utólag rendkívül hálás vagyok. Ismeritek a nagy ölelés gyógyító hatását? Na, pont ez volt! Gabó is Gábor is nagyon kedves volt, leültek velünk, beszélgettünk, nyugtatgattak. A lelki tényezőkön túl még hasznos is volt a beszélgetés, mivel nekem fogalmam sem volt, hogy mit kell tenni ilyen esetben a munkahelyen, de Gabó mondta, mindent átvállal, elintéz és tényleg meg is tette, amiért ugyancsak óriási hálával tartozom, hiszen ezzel nem kellett foglalkoznom legalább! Végül valamennyire sikerült megnyugodnom, így rendben haza is értünk. És Gabó továbbra sem hagyott magamra, mindig telefonált, kérdezett, hogy mi van, éppen mi történik. 

Másnap felhívtam Ágit. Teljes döbbenet és le is tolt, amiért nem hívtam fel már előző nap. De tudjátok, én is úgy vagyok vele, hogy nem szívesen zargatok én senkit, de vannak olyan helyzetek, amikor az embernek szüksége van egy barátra, egy jól ismert, szeretett ember hangjára. És éjszaka nem szeretek zargatni senkit, amiért persze újabb letolást kaptam! 🙂

Később pedig már két családtól jöttek az érdeklődő telefonok, amik nekem is jók voltak, mert tartották bennem a lelket.

Még egy család az, akivel szerintem az idő előrehaladtával nagyon jóban leszünk (reménykedem benne), Judit azonnal irt. Neki ott vannak a kicsi gyerekei és hamarosan jön a baba, de mégis azt éreztem, hogy csak egyetlen szót kellene szólnom, azonnal segítenének  Nagyon szeretünk velük lenni, nagyon jó fejek, kedvesek, Viktor pedig egy rendkívül kedves, jó szívű ember! 

Idővel többen is irtak, akivel nem vagyunk olyan közeli kapcsolatban, de szeretettel vagyunk egymás iránt. Tudom, hogy Katikának, Jancsikának, Csillának, Andinak csak egyet kellett volna szólnom, segítettek volna ha kell. 

Szívem teljes szeretetével szeretnék köszönetet mondani azért, hogy vagytok nekünk, Gabó, Gábor, Ági, Gábor, Judit és Viktor! 

Barát az, ki megértést kínál, ha az élet meggyötör, kinek mindig van annyi mosolya, mely derűssé varázsolja a napodat, ki elfogad olyannak, amilyen vagy, s boldog, hogy épp ilyennek lát.
                                                                    (Donna Levine-Small)