Helyére kerülhetnek a dolgok, megyünk orvoshoz délután a fiukkal. Először is Dávidtól leveszik a vért, nem tudom mennyi ideig tart majd a genetikai vizsgálat, e miatt majd izgulhatok.

Aztán lesz a nagy beszélgetés a fiukkal. A doktornő kettőjükkel fog beszélni. Az eltelt másfél hónap alatt bebizonyosodott, hogy Barnusnak segitségre van szüksége. Fogalmam sincs mi lesz! Hogy lesz? Miről fognak beszélni? Mi lesz utána? De valamit tennünk kell, mert igy nem maradhat! Barnus most már szinte mindent elutasit és ez nem maradhat igy, mert közben meg szenved. Hiszem, hogy Dávid meg fogja találni azt az utat, hogy hatni tudjon Barnusra.

Ma már okosabbak leszünk és kollektiv “támadással” tudunk segiteni Barnusnak. Megkeressük a kiskapukat a lelke felé és ebben nagyon sokan segitenek.

Katinkámmal sokat beszélgettünk mostanában a betegségükről és rengeteget segitett nekem, hogy rendben legyen az én lelkivilágom is. És azt hiszem kezdek egyenesbe jönni. És persze az én drága kislányom felnyitotta pár dologra a szemem, de erről majd máskor fogok irni, talán segitség lehet másoknak is.

Dáviddal tegnap a tavaszi napsütésben nyugodtan tudtunk beszélgetni. Ő sokmindent tud a testvérei betegségéről, bár még mindig meglepem egy-két információval. Helyére kerülnek a dolgok nála, és ez nagyon fontos, mert csak akkor tud segiteni majd Barnusnak. És megbeszéltük, hogy tényleg miért is fontos, hogy őszintén megmondjunk mindent az öccsének.

Gondoljatok ránk délután!

A gondolatokban irt idézet mára nagyon igaz, olvassátok!