Mert bár már szeretném elfelejteni, de irnom kell, mert nagyon, de nagyon megérdemlik azok akik itt voltak és segitettek nekünk!

Sajnos a költözés előtt két nappal Davy lebetegedett, pontosan lumbágó szerü tünetei voltak, majd nagy unszolásra elment végre az orvoshoz is, nem hajolhatott, nem emelhetett. Szegény, teljesen kiakadt, képzeljetek el egy életerős fiatalembert, aki tényleg mindenben segitett addig a pillanatig, amig ki nem kattant a dereka. Teljes kétségbeesésben volt! Megkértük, hogy azért jöjjön el, mert hát a kicsi autójába azért férnek dobozok és az is nagy segitség, ha azokat hozza viszi.

És persze jöttek a különféle fránya virusok, amik sajnos többeket is ágynak döntöttek, pedig de hasznos lett volna a kezük munkája. Viszont fontosabb volt, hogy meggyógyuljanak mielőbb, én is hasonlóan tettem volna!

De összejöttünk azért szép számmal, jött Gábor, Zsolt, Judit, Jancsi, Zoli, Máté, Davy, Andrea, István és mi hatan, meg két nagyobbacska busz, amivel át tudtunk cuccolni, meg mindenki az autójával.

Izgultunk, hogy milyen időjárás lesz, Gabó pár nappal a költözés előtt azzal biztatott, hogy egy biztos, hó nem lesz (mert ugye legutóbb a februári költözésünk alkalmával szakadt a hó és keményen le is fagyott mindenre!) Ennek a ténynek nagyon örültünk! 🙂 És! Eső sem esett, csak talán pár szem ugy 11 körül, de az is inkább csak riogatónak volt csak jó.

Időnként ugy éreztem, hogy barátaink emberfeletti erővel és kitartással hurcolják a dobozainkat, a butorainkat. Mélységes tiszteletem és nem tudom elmondani nekik elégszer ugy sem, hogy mennyire hálásak vagyunk azért, mert itt voltak!

Ha minden rendben lesz már végre, akkor csinálunk egy házavatót, remélem el tud jönni majd mindenki és akkor még egyszer köszönetünket fejezhetjük ki mindenki felé!

És mostanában nagyon nem szeretnék egy ilyen költözést! Nagyon nem! Annyira nem! Jaj! 😦