Címkék

, , , ,

Bizony már két hete átköltöztünk az uj házba! Azt nem mondom, hogy mintha tegnap lett volna, mert nagyon szeretném már elfelejteni, de jó, hogy tul vagyunk már rajta!

Nagyon féltem a költözés napjától, de elérkezett bármennyire is nem akartam, illetve ahogy közeledett a nap már inkább szerettem volna tul lenni rajta, mert nem volt mit tenni, költöznünk kellett. A dobozok száma egyre nőtt a lakásban, ugy gondoltuk, hogy most könnyebb költözésünk lesz.

De bebizonyosodott, hogy egy hat tagu családnak mennyi összegyüjtött ez meg azza lesz az évek teltével. A lányoknak is akadt elég kacat, bár ők mondták, hogy erősen szelektáltak, Dávidnak meg egy háznyira való számitógépalkatrésze volt fölhalmozva, amiktől persze nem szándékozott megválni.

Igy aztán a nagy költözés napja után még egy hétig hordtuk a dobozokat a garázsba. Mikor elpakoltam mindent és ugy gondoltam, hogy akár még a rend is ráfogható lenne a lakásra, akkor Gyuszi hozta mindig az uj és ujabb dobozhegyeket. Közben kitakaritottuk a régi lakást is, megbeszéltük a tulajjal, hogy ne hivjon szakértőt, egyezzünk meg. Illetve egyezzen meg Gyuszival, mert bár ritkán van ilyen, de mondtam, hogy látni sem akarom őt. Az eltelt két és fél év alatt elég hidegzuhanyt kaptunk tőle, aztán meg ez a felmondás, meg hogy nem is kell elmennünk kedves vigyorral, amit soha nem láttunk még tőle. Na de mindegy, ez ma már mind a multunkhoz tartozik.

A szobák már elnyerték talán  végleges formájukat és jók lettek minden lakója megelégedésére. A nappalit a hétvégén átrendeztük, mert valahogy nem akarták megtalálni helyüket a butorok. De talán már jó lesz! Kb. azokat a butorokat kell eladnunk amiket az előző lakásba költözés után vettünk, mert ugye ez a lakás kisebb. De nem baj! Igy aztán az e-bay-on kötött ki a komód, az iróasztalom, fotelek, majd még pár apróság. Ne foglalják a helyet, meg ha nem kell, akkor minek kerülgessük a garázsba? Szerencsére nem kellett vennünk uj butorokat, csak párat, azok árát meg fedezték az eddig eladott butorok árai (társalgó butorai, Eszti emeletes ágya).

Néztünk függönyöket. Aztán ujra az Ikea-ban kötöttünk ki, mert ugye mégis a lehető legolcsóbban kellene kihozni azt is. Az előre megvarrt csilivili függönyök számitásba sem jöhettek az áruk miatt és igaziból nem is tetszettek. A méteráru osztályon viszont talált magának mindenki olyat amit szeretett volna. Megvettük már a karnisokat, várják, hogy felkerüljenek a helyükre. Mi meg, hogy végre nem lásson be hozzánk mindenki. Lassan minden a helyére kerül és tényleg nekiláthatok a varrásnak, mert el fog tartani egy ideig, aztán ugri fel az ablakra!

Eddig mindig csak este kaptam pár perc megosztást  Gyuszi mobiljáról, hogy megnézhessem az e-mail-jeimet, de most eszébe jutott, hogy mivel a belgacomnál rendelte meg az internetet, ezért kapott egy tablet-et (!) ajándékba és hozzá egy 1 Gb-os feltöltő kártyát amit a tablet-ben lehetne használni, de éppen nem volt készleten, kb. egy hónap mulva lesz ujra. Ami fura, de csak az én  telefonomba indul el 🙂 .  Ugye milyen érdekes? Ez a kártya kitart nekem október 26-ig, elvileg akkor jönnek kötni az internetet. Hogy miért csak akkor, hát az már egy másik történet, na majd holnap. Képeket egyenlőre nem tudok feltölteni, majd ha lesz rendes internetünk, bocsi!

Nagyon köszönöm annak, aki nem felejtett el, köszönöm, hogy hiányoztam, hiányoztunk és köszönöm, hogy gondoltatok ránk! Minden üzenetet, bejegyzést megkaptam, csak éppen reagálni nem tudtam rájuk, bocsi! 🙂