Címkék

, ,

Van a facebook-on egy zárt csoport, olyan családok irnak oda, akik hasonló gondokkal küzdenek mint mi. Ott olvastam ma reggel az alábbi sorokat, rám nem illik minden részlete, de tudom másokra igen, ezért  szeretettel küldöm mindenkinek, sok-sok barátnak, ismerősnek szólnak ezek a sorok! Zsepiket elő, de olvassátok el!

“Tudjátok-e, hogy az égben hogyan választják ki a fogyatékos gyermekek édesanyját?
Néha magam elé képzelem Istent, amint utasításokat ad az angyaloknak, akik mindent egy hatalmas füzetbe jegyeznek fel.
Armstrong, Beth, fiú. Védőszent: Máté.
Végül átad egy nevet az egyik angyalnak, és mosolyogva azt mondja: – Ennek adjunk egy fogyatékos gyermeket

Az angyal kíváncsian kérdezi: – Miért pont ennek, Uram? Olyan boldog.
-Így van – válaszolja Isten mosolyogva. – Adhatnék-e fogyatékos gyermeket olyan anyának, aki nem ismeri a jókedvet? Kegyetlen dolog volna.
– De van türelme? – kérdezi az angyal.
– Nem akarom, hogy túl sok türelme legyen, mert akkor elmerülne a tengernyi önsajnálatban és a fájdalomban. Ha túljut a sokkon és a bánaton, biztos, hogy kibírja.
– De Uram, azt gondolom, hogy ez az asszony még Benned sem hisz.
Isten mosolyog: – Nem számít. Gondoskodom róla. Ez az asszony tökéletes. Kellőképpen önző.
Az angyal nem hisz a fülének: – Önző? Az önzőséget erénynek tarod?
Isten rábólint: – Ha nem lesz képes mindannyiszor elszakadni a gyermekétől, amikor szükségét érzi, soha nem fogja túlélni a sokkot. Igen, ez lesz az az asszony, akit egy tökéletlen gyermekkel áldok meg. Még nem tudja, de irigyelni fogják. Még a legapróbb fejlődést sem fogja soha hétköznapi dolognak tartani. …
– És a védőszent ki legyen? – kérdezi az angyal, felemelve a tollat.
Isten mosolyog: – Elég lesz egy tükör.”

(Erma Bombeck: A különleges Anya)