Címkék

, , , , ,

Mivel flamand környéken lakunk ezért mindig szegény Esztit nyuzzuk, ha valami flamandosat látunk, olvasunk. Ilyen az utcák neve is. Annyira nem érdekelnek a jelentéseik, de ha az ember beköltözik egy utcába, akkor mégis szeretné tudni, hogy ugyan mit jelent!

Most a Vriendschapsstraat utcában laktunk, ami barátság utcát jelent. Na de mit jelent a Gebroeders Danhieux? Esztit kérdeztük hogy kell kimondani, mert ugye gondoltuk, hogy flamand valami és hogy mit jelent. Szegény gyerekem ki is mondta, mi meg majdnem kiugrottunk az autóból ijedtünkben, hogy ezt hogy fogjuk megtanulni. De mondta is Eszti, hogy szerinte ez gyanus, mert olyan franciás hangzása van, de azért gondoltuk, hogy flamand lesz ez, hát itt lakunk és a flamandok nagyon flamandok!:) No de mit jelent? Semmit, Eszti szerint ez egy név. Aha!

Kutakodtam! 🙂 Nemhiába a történelem, a kutatás volt a kedvencem mindig. 🙂 Ők voltak a  Danhieux testvérek, mint utóbb megtudtam a gebroeders szó testvéreket jelent:

És bizony nagy dolgot tettek az 1870-es években! Na de kezdjük csak az elején! 🙂

Aki tudja, hogy milyen helyen van Overijse és ilyenkor ősszel végigmegy itt és Hoeilaart-ban, akkor hamar rájön, hogy olyat lát itt, mint amilyet sehol máshol Belgiumban. Igen, bizony a szőlőről van szó. Most nem szeretnék kitérni az ország időjárására, mert oldalakat lehetne róla irni, de tény, hogy elég csapadékos, 24 fok körüli nyári középhőmérséklettel és 5 fok téli középhőmérséklettel, óriási párával. Az augusztus meg tényleg megér egy külön bejegyzést, de aki olvassa a blogot az visszaemlékezhet, hogy itt ez a hónap a legrondább, legcsapadékosabb, leghidegebb, stb. (a belgák szerint, de tapasztalatom szerint is, kivéve 3-4 évente meg olyan meleg és szárazság van, hogy alig lehet megmaradni). Számomra nem meglepő, hiszen a Mátra aljáról származom, hogy bizony itt aztán ebben az időjárásban szőlő nem terem meg, legfeljebb zölden lerohad.

De mégis, mert szőlő van, méghozzá bazi nagy fürtöket árulnak és persze már messziről látszik a felirat, belga szőlő!!!

Az 1800-as évek elején Hoeilander Felix Sohie ugy gondolta, hogy óriási üvegházakban lehetne termeszteni szőlőt ezen az éghajlaton is. Peuthy te Huldenberg (a szomszéd település neve Huldenberg) báró is segitségére volt ebben, továbbá a Vilvoorde-i kertészeti iskola. Sorban nőltek ki a földből az üvegházak, ezen a korabeli képen a Hoeilaart-i üvegházakat láthatjuk:

Az első télikert jellegü üvegházat Felix Sohie emelte 1865-ben, saját pénzén, Hoeilaart-ban. Ez az ötlet tetszett meg a Danhieux testvéreknek, akik szorgalmasan követték őt. Megnőtt a szőlőtermesztési kedv, munkát adtak sok embernek amig felépitették az először pár száz, majd később pár ezer üvegházat.

Ugy látszott, hogy beváltak a tervek, már szüretelték a termést mindenki örömére és büszkeségére, amikor 1891-ben óriási jégverés volt a területen. A sok ezer üvegház mind tönkrement. Azt irják, hogy 16 vasuti teherkocsi kellett az üvegek elszállitásához. Gondoljátok el, hogy mekkora kár volt ez! 1894-ben a vasut fejlődésével ujra lendületet vett a szőlőtermesztés és az 1900-as évek elejére ujra szüreteltek. Sőt, egy kg szőlő ára annyiba került, mint egy bányász napi bére, 3 frank.

Az első világháboru természetesen visszavetette megint a szőlőtermelést, de aztán a 20-as években még Amerikába is importáltak és a környéken mindenki szőlőt akart termeszteni.

A világgazdasági válság a szőlőtermesztésben is érezhető volt, de az előretekintő és gazdaságos termelőknek köszönhetően tovább folytak a fejlesztések még ezekben az időkben is.

És csodák csodájára a 2. világháborut is tulélték az üvegházak, de már érezni lehetett, hogy az ilyen szőlőtermesztés ideje lejárni készül.

1962-ben európai piaci megállapodások után a belga szőlő már nem tudta felvenni a versenyt a délről érkező csemegeszőlőkkel, egyre jobban visszaszorult a termelés, már csak 35 ezer üvegház volt a környező településeken összesen és csak 13 millió kg szőlőt tudtak értékesiteni évente. Lassan a felnövő nemzedék már nem találta érdekesnek ezt a munkát, már kevésbé volt nyereséges.

1973 és 1979 között az energiaválság idején egyre több üvegházat romboltak le, drága a fenntartásuk, már nincs aki megmüvelje a szőlőket. Egyre többen kezdtek el zöldséget-gyümölcsöt termeszteni a megmaradó üvegházakban, a szőlő már mellékes ágazat lett. Szomoru érdekesség, hogy 1970-ben az egész régióban még 25.817 üvegház állt, amelyek zömében még mindig szőlőt termesztett a 3227 szőlőtermesztő. 1995-ben Overijse-ben már csak 1507 üvegház állt melyet 90 tulajdonos, 112 alkalmazott és 84 nyugdijas  müvelt meg havi pénzkiegészitésként, de ezekben is már csak 1117 üvegházban termesztettek szőlőt. Ugyanebben az időszakban Hoeilaart-ba már csak 422 üvegház maradt.

Az utóbbi időben ujra fellendülőben van a szőlőtermesztés, pár fiatal gazdálkodó uj fajtákat termesztett ki, melyet királyukról neveztek el, a III. Leopold szőlő óriási husos szemü és szinte magtalan gyümölcs.

35 ezer üvegház már soha nem lesz, azt tudják, de a termesztést továbbra is folytatják.

Na, ki emlékszik, hogy ki is az a Gebroeders Danhieux? 🙂 🙂 🙂

(A bejegyzést később javitottam, köszönöm Mariann a hasznos infót!)