Tükön ültem, vagy inkább feküdtem egész éjszaka? Alig vártam már, hogy reggel legyen! Gyuszinak este mondtam, hogy állitsa be az ébresztőt, nehogy elaludjunk nekem!

10-kor ugri be a kocsiba, és irány az ingatlaniroda! Bent volt a nagyon kedves ingatlanosunk, egy kedves, mosolygós hölgy személyében. Ő mutatott már meg nekünk egy házat, és már kétszer is beszéltünk vele. Ismerősökként üdvözölt minket délelőtt, majd Gyuszi elmondta a mondandónkat. Mondta is, hogy ő nem is látta azt a házat, mindjárt utána néz. Azt is megtudta, hogy a másik ingatlanossal már néztük és legnagyobb rökönyödésére közöltük, hogy azok szabin vannak a héten, amit igazán nem értett, de ez már az ő gondja-baja! Elrohant megkérdezni a főnököt, hogy akkor most mi van, mit kell tennünk. Mondta is, hogy semmit. Most itt vagyunk, náluk olcsóbban van feltéve a ház, mi ki akarjuk venni olcsóbban, igy ők kiadják nekünk.

Mindenki boldog volt, én a föld felett 5-10 cm-rel lebegtem. Megigérte az ingatlanos, hogy megpróbálja utól érni a tulajt és hiv minket, hogy mikor találkozhatunk, mikor nézhetjük meg ujra a lakást, most már a gyerekekkel és mikor irjuk alá a papirokat.

Boldogan eljöttünk, gondoltuk majd valamikor hiv minket. Eltelt bő 2-3 perc, már csörög is a telefon, az ingatlanos volt, hogy beszélt a tulajjal, rákérdezett az állatkertre még egyszer, és a tulaj rábólintott ujra. Nagyon örült, hogy ilyen hamar ki tudja adni, mindenbe beleegyezik, hétfőn délután találkozunk a háznál. Ez az!!!!!!!!!!! 🙂

Ez már inkább egy ismerkedős délután lesz, a gyerekek meg szét tudnak nézni, én meg ujra előveszem a lakberendező énemet, mérek majd, hogy pár nap alatt be tudjam rendezni az egész házat a butorainkkal. Azzal nem lesz gond, nemhiába tanultam! 🙂

Kaptok még egy képet, jó?! 🙂 Ez most az udvarból készült, még akkor amikor épitették, pár éve. Azóta szép gyep van, nagy bokrok, fák, nagyon hangulatos! Jó lesz, jó lesz! 🙂

 

Megünnepeltük az egészet egy nagy fagyi társaságában, majd Katinka kérésére elmentünk a ház felé, mert ő még nem járt arra, Gyuszi tegnap este uszodából jövet megmutatta a fiuknak, Eszti meg ott volt velünk amikor megnéztük. Tetszett Katinkának! Jót nevettünk, mert megláttuk a házszámot, 41. Most is a 41 szám alatt lakunk! 🙂 Megkerestük azt a lépcsőt amiről beszéltek, hogy fel lehet menni rajta és pont a buszmegállóban van a másik vége. És tényleg! A háztól 10 lépés, a lépcsőn fel vagy 30-40 és már ott is vagy a buszmegállónál. Remek, tökéletes!

Majd hétfőn este vagy kedd reggel áradozok tovább és mesélek a továbbiakról, de az biztos, hogy valamikor szeptember utolsó két hetében költözünk, október 1-én már biztos nem itt ébredünk! 🙂