Ma délután elkezdjük tevőleges utunkat a lakáskeresésben. Eddig az internetet bujtam minden nap. Ezzel kezdtem minden reggel. Eleinte nagyon sok időmet elfoglalta, hiszen rengeteg hirdetést kellett átnéznem, válogatnom, kiszürni  helyiségek szerint, térképen megkeresni amit meglehetett, hogy milyen messze van Brüsszeltől, milyen tömegközlekedés jár arra, mennyi a lakás energiafelhasználása, jár-e még arra iskolabusz, van-e duplaüvegezés a házon, mivel kell füteni (itt még most is nagyon sok ház fütőolajas), stb. stb.

Összegyüjtöttem a rengeteg lehetséges házat és összeválogattam ingatlanirodák szerint. Gyuszi először elment az ingatlanirodákba személyesen, mert a telefonokra nem nagyon reagáltak, az e-mail-ket meg szerintem el sem olvasták. Igy azt gondoltuk, hogy az első személyes találkozást meg kell ejteni, kapunk egy ügynököt akit aztán nyuzhatunk.

Ez azért is jó, mert ha visznek be egy hirdetést, és az iroda dolgozói között van valakinek olyan ügyfele aki pont olyat keres, akkor szólnak az ügyfélnek és addig fel sem teszik a honlapjukra. Ha pedig az illető meg is szeretné nézni, akkor mindenképpen elsőbbséget élvez! Erre meglepő módon, de nagyon odafigyelnek. Ha pedig valaki ajánlatot tesz egyik házra, akkor mindenképpen megkeresik azt aki legelőször nézte meg, hogy esetleg ő szeretné-e, mert ha nem, akkor kiadják másnak. Ez szerintem igy teljesen korrekt! És ami még jó, hogy ez az ingatlant keresőnek nem kerül egyetlen fillérjébe sem, mert a házat hirdető tulajnak kell kifizetnie az első havi lakbért az ingatlaniroda felé.

Na tehát, Gyuszi elmondta a négy gyereket, az állatkertet és igy kerestek nekünk házat. Akit kellett felhivtak, kérdeztek, aztán maradt jó pár lehetőség. Ma megyünk, jövő kedden és szerdán. Hátha nem csak álom, hogy köztük lesz a jövőbeni otthonunk! De jó is lenne! 🙂 Drukkoljatok nekünk! 🙂