A másik nagy ok amiért nem irtam az bizony elég kemény volt!
Gyuszinak sikerült egy AD5-ös versenyvizsgája, fenn is van a listán már másfél éve. De hiába dolgozik már 7,5 éve a Bizottságnál, akkor is mivel listás, külsősként kezelik. Igy aztán nagyon nehéz helyet találni ebben a pozicióban. Már szerintem ő maga sem tudja, hogy mennyi állást pályázott meg az eltelt időszak alatt, de sokra még csak nem is válaszoltak. Próbált eleinte segitséget kérni magasabb tisztséget betöltő magyaroktól, mert valamikor 2005-2006-ban nagyon ment ez, de mára már senkit nem érdekel ez.
Aztán jött egy lehetőség, uj ügynökséget nyitnak Tallinban. Gyuszi ugy gondolta, hogy megpályázza, hátha sikerül. Sikerült is, AD5-ös pozició, természetesen magasabb fizetés. Aztán elkezdtünk a lányoknak lakást keresni itt, mert ők nem akartak velünk jönni, már mindketten csak egy évre állnak a kisdiplomától. És rá kellett jönnünk, hogy bizony sok pénzt kellene átutalni nekik havonta még akkor is, ha suli mellett elmennek dolgozni, de ezt ugye nem nagyon szeretném, mert jobb lenne, ha a tanulásra koncentrálnának, mint eddig. Aztán Gyuszi megtudta, hogy mennyi lenne a fizetése szorzója és mivel Tallinban alacsonyabb az életszinvonal igy bizony kevesebb lenne a fizetése is. Ha levonjuk belőle a lányok támogatását, akkor már alig maradna több, mint most. Igy aztán ugy döntöttünk, hogy nem megyünk! Bár Gyuszinak szakmailag, munkahelyi szinten óriási előrelépés lett volna, de sajnos ez nem megy. Nem hagyhatjuk itt a lányokat, hogy majd lesz valahogy, oldjátok meg. Tudom, lehet van aki megcsinálja, főleg itt Belgiumban, de mi nem olyanok vagyunk. El sem tudtam volna képzelni az életet nélkülük. Mintha a lelkemet kellett volna szétszakitani.
Később a döntés után el is mondták az aranyosok, hogy Gyuszi miatt biztos meglépték volna a különköltözést, de még nincsenek készen erre, de megnyugtattam őket, én sem. Mert más az, ha a gyereked megy el tőled, mert megtalálta élete párját és szeretne maga lábára állni, de most itt mi mentünk volna el és kényszeritettük volna őket, hogy álljanak a saját lábukra.
Igy aztán hajrá, marad minden az eredeti felállásban, lakást keresünk ujra itt, Belgiumban!
... szemünkben a világ ... Belgiumból 
uuuh, nem egyszerű döntés lehetett ez, de kitartást a további élethez itt a régi országban és majd az új lakásban. Szorítok, hogy minél előbb találjatok egy olyat, amibe vidáman költöztök be és örömmel élitek ott mindennapokat. ) 🙂 🙂
Szép napokat!!! 🙂
Ugy legyen, mielőbb! 🙂
Belgiumban nincs korlátlan időre szóló bérleti szerződés? Mi most ilyen lakásban lakunk Bécsben, pont azért, hogy többet ne függjön Damoklész kardja a fejünk fölött az esetleges költözés miatt. Mert mi sem vagyunk olyan költözködős fajták. 🙂
Sok sikert az új ház megtalálásához!
Igazából van egy 9 éves szerződés, azt kell aláirni, de a tulaj bármikor felmondhat, meg a bérlő is. Az első három évben a bérlőnek fizetni kell ugymond fájdalomdijat a tulajnak időarányosan, a tulajnak semmiféle kötelezettsége nincs. Ha a bérlő mond fel, akkor min. 3 hónappal hamarabb fel kell mondania, ha előbb el akar menni, akkor is ki kell fizetnie a 3 havi lakbért, a tulajnak 6 hónappal előre kell szólnia, ha ő mond fel. Természetesen neki semmiféle fizetési kötelezettsége nincs. Tehát a szerződés alól mindkét fél kibujhat, bármikor, de leginkább a bérlőnek vannak kötelezettségei.
Bár Gyuszi nem szeretett itt lakni, nagyon nem volt tervbe véve, hogy pár éven belül elköltözünk, hiszen minden pénz, sok-sok pénz!
De most már mindegy, valószinüleg jobb lesz igy! 🙂